Síri csend fogad, egyetlen levél se rezdül, a levegő nem mozdul a szántóföld felett, a táj mintha csak egy díszlet lenne létünk időtlen színpadán. Gyerekkoromat idéző, szürreális élmény, akkoriban sokszor képzelődtem erről: milyen lenne, ha megállíthatnám az időt…
13 kilométerrel és 3 órával később, ugyanott a napsugarak egy őzet hajtanak a szárazságban csak derékig növő, zörgő levelű kukoricásba. Hatalmas szökellésekkel cifrázott vágtája megkapó látvány, bundás barátommal együtt gyönyörködünk benne – mindketten a magunk módján.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás