Műanyag gallérján füleivel árnyjátékoznak az őszi napsugarak. Lenézek rá, és mosolygok, „tölcsérfeje” mindent elfogadó jókedvvel bólogat erre is, arra is: reccsenő avarra, botlasztó ágra, csillanó zúzmarára éppúgy mint rohanó rókára, ácsorgó szarvasra, ugráló mókusra, rohadó vaddisznótetemre.
„Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa őt a szeretetre.”
Müller Péter
Másnap reggel, miközben ezt írom a kályha tüzének melegénél, Cimbi az ajtó üvegét körmeivel finoman megkocogtatva jelzi, hogy szerinte ideje indulnunk. „Még dolgom van” – mondom, mire a babzsákjába „kutyorodik”. Mesterem nem csak szeretetre tanít – ám a tanítvány egyelőre rendre elbukik…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás