„Mindig az van, amire figyelsz”
– írta egy barátom, és még ha ezt nem is ő fedezte fel, most eszembe jut, mennyire igaza van. Mostanában a kapcsolatok képezik figyelmem fókuszát, és ezen a héten már másodszor élem át járhatatlannak tűnő „láthatatlan utakon” a múlt heti csodát Cimbivel: figyelünk egymásra, adjuk-vesszük a jeleket, értjük egymást, közös a cél – ezúttal egy párás hajnalból kibomló, nyulakkal, szarvasokkal, és egyéb ágreccsentő erdei lényekkel benépesített mesében.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás