„Mindig az van, amire figyelsz”
– írta egy barátom, és még ha ezt nem is ő fedezte fel, most eszembe jut, mennyire igaza van. Mostanában a kapcsolatok állnak figyelmem fókuszában, és ezen a héten, járhatatlannak tűnő „láthatatlan utakon” újra átélem a múlt heti csodát Cimbivel: figyelünk egymásra, adjuk-vesszük a jeleket, értjük egymást, közös a cél – ezúttal egy párás hajnalból kibomló, nyulakkal, szarvasokkal és egyéb ágreccsentő lényekkel benépesített erdei mesében.
Leave a Reply