Egy a kapitalista birtokvédelem jegyében felállított kaput kicselezve átsétálunk mellette a patakon; de a Kis Kacsás-tónál beomlott (beomlasztott?) híd miatt újra körbe kell kerülnünk a Derítő-tavat. Bosszankodom, pedig nincs mit bánnom, ennél jobb helyen nem is lehetnénk, és négylábú mesterem lelkesen lobogó farkának zászlaja most is követésre ösztönöz. Egyfelől értem, hogy mindez magánterület, és létrehozói közösen védik a „teremtményüket”; másfelől meg lázad bennem a szlovén (magán)legelőkön jogszerűen átsétáló örökifjú… De bosszúságomért bőven kárpótol a ragyogó napsütésben talpam alatt roppanó hó, a tó hókristályokkal takart jege, a tóparti fák jégre dőlő koronája és a ritkán látott gazdagságú madárvilág.
És ha már megszegtem egy éves fogadalmam, ezt szépítendő, autóba ülve meglátogatjuk az öreg platánt, és a Platán Kiosk forró csokiját kortyolgatva (a kávégép elromlott) ezúttal nem ígérek semmit.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás