Üdvözlésünkre egy drótszőrű tacskó bújik át a kapu alatt. A napkelte aranyával cicomázott sáros út épp megfelel egy mosolyfakasztó ismerkedéshez. Később már „ismerősként” érkezünk a három héttel korábban a kapu túloldaláról kirontó négy ugató házőrzőhöz. Most valóban betolakodók vagyunk, mentségünkre szolgál, hogy nem másztunk át kerítésen, és nem hagytunk figyelmen kívül tiltó táblát a tanya kerítetlen oldala felől. Cimbi besunyt fülekkel és farokkal jelzi, hogy „bocs, de én csak őt követem”, én pedig, bocs, de csak a térképen megtervezett útvonalunkhoz tartom magam. Metaforikusan: ugyanoda eljutni egyik vagy másik irányból egészen más megtapasztalás. És miután összekötöttük a hőtérképes útháló-vonalainkat, egy rögtönzött tókerülés során találkozunk néhány helybéli hattyúval, hódok nyomaival és három szőrgömböc juhhal. Az utunk elején fakadó mosolyom körbeér.

Hozzászólás