Címke: 5-10 km
-
#256 • 2014. 10. 21. • Budapest: Hárshegy
Ma utoljára futottam idén munka után – óraátállítás után már sötét lesz, mire elindulhatnék. Örültem, a lehetőségnek, erősnek éreztem magam, élveztem, ahogy fut a lábam alatt a talaj (csak egyszer álltam meg fotózni). Miközben hallgattam a fejemben azt a bizonyos hangot, melynek forrását önmagunkkal szokás azonosítani; a tegnap esti hangoskönyv (Eckhart Tolle – Új Föld)
-
#252 • 2014. 10. 07. • Budapest: Hárshegy
Másfél éve kezdtem el futni, de még nem jöttem rá, hogy néha mitől megy jobban, mint máskor. Mindenesetre ma egy szárnyalós napom volt (nem a gyorsaságot tekintve – az már rég nem a legfőbb szempont –, hanem az érzést). Még az elesést is élveztem: miután megbotlottam egy kiálló gyökérben, finoman és hosszan csúsztam a puha
-
#251 • 2014. 10. 05. • Budapest: Hárshegy
Kicsit hiányzik a Hárshegyből a meghittség azáltal, hogy szinte mindenhova behallatszik a város zaja, és nem is láttam semmi érdekeset, egészen addig, amíg a főbb turistautakon haladtam, aztán a 7. kilométer után letértem, és utána már meg-megálltam fotózni is. Amúgy imádom az új cipőmet, csodás élmény, hogy magabiztosan közlekedhetek benne laza avarban, vizes kövön, harmatos
-
#249 • 2014. 09. 30. • Budapest: Csúcshegy, Tökhegy
Négy hónap alatt befutottam a Hármashatárhegyet, a Csúcshegyet és a Tökhegyet – értékes hangulatokkal gazdagodtam. Októberben a Hűvösvölgy túloldalán, a Hárshegyen folytatom fotós futókalandjaimat. Futográfus archívum
-
#248 • 2014. 09. 28. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
A solymári vár falán ülve jót sütkéreztem, mint egy gyík. Jól esett, ahogy az izzadt, fekete ruhám szívta magába a nap melegét. Tavasz óta most először húztam hosszú ujjú pólót – jócskán lehűlt a levegő egy hét alatt, amíg taknyos voltam (ma reggel 7-kor 10 fok volt) –; és most először futottam a tegnap vásárolt
-
#247 • 2014. 09. 21. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
Az elején volt egy gondolatom, hogy most sokkal inkább a futásé lesz a főszerep a fotózás rovására – sok újat már úgyse tudok fényképezni. 114 fotóval tértem haza, ismét gyönyörű helyeken jártam. A Paprikás-pataknál idilli hangulat fogadott, kellemes vízcsobogás, apró vízesések, sok kis híd. És sok szemét. A patakban, az erdőben, és nem csak ezen
-
#245 • 2014. 09. 14. • Budapest: Csúcs-hegy
Napok óta sok eső esik (ahogy előző este is), megint felmerült bennem, hogy ne menjek az erdőbe futni, mert biztos nagy sár lesz. Volt sár bőven, de nem vészes, párszor megcsúsztam, de nem estem el – nagy kár lett volna itthon maradni, már csak a gyönyörű köd miatt is, ami által még misztikusabb, sejtelmesebb lett
-
#243 • 2014. 09. 12. • Budapest: Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy
Gondolkodtam, hogy a kiadós esők után menjek-e az erdőbe futni – végül jól döntöttem, a sár egyáltalán nem volt vészes, és gyönyörű gombákkal találkoztam. A végén egészen rám sötétedett, sejtelmes-félelmes sötétben értem az autóhoz. Futográfus archívum
-
#242 • 2014. 09. 09. • Budapest: Vadaskerti-hegy
Ennyi emberrel még nem találkoztam erdei futásaim során: kutyasétáltatók, bottal vagy anélkül sétálók, asztalnál és padon ülők, bringázók, és persze futók – reggel biztos nem lettek volna ennyien. Azért így is jó volt. Futográfus archívum
-
#239 • 2014. 09. 03. • Budapest: Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy
Elkezdődött a suli, és a suli 8-kor indul, nem 9-kor, mint az ovi – ezért átraktam délutánra a hétköznap reggelenkénti futásokat. A reggel hangulata sokkal meghittebb, mindenből kevesebb van: autó az úton, bringás, kutyás az erdőben, délután mintha a szúnyog is több lenne. Mindenesetre most szokatlanul jól ment (a sok emelkedő ellenére) és többnyire tetszett
-
#238 • 2014. 08. 31. • Budapest: Szépvölgy, Árpád kilátó, Kecske-hegy
Szépvölgyi maradék – vagyis ahol még nem jártam. És ahol remélem, nem is fogok: a Kecske-hegyi kőfejtő körül (itt helyenként térden mászva, kb. egy métert tettem meg egy perc alatt), és a fakereszttől az Oroszlán-szikláig vezető meredek sziklafal (amit a turistautak.hu nehezen járhatónak jelöl). Szóval sokszor nem tudtam futni (ez látszik is az időmön), de
-
#236 • 2014. 08. 26. • Pécs: Jakab-hegy (Mecsek #02)
Égertető – rengetegszer kirándultunk erre gyerekkoromban. Azt hittem, hatalmasakat túráztunk, most, hogy tervbe vettem a Mecsek meghódítását, kiderült, hogy csupán egy-két kilométerről van szó. Ismét megtapasztaltam, hogy a futás (és persze az öregedés) világösszezsugorító hatású. Most is többször megálltam fotózni – érdekes módon felfelé több jó témát találtam –, ilyenkor rengeteg szúnyog is megpihent rajtam,
HALASIZSOLT 