Címke: Aigle Fleshside MTD bakancs
-
200×200 km projekt • 2022. 02. 19. • Komárom (Szőny) Cimbivel
E kalandunk tökéletes ellentétpárja a múlt hetinek, legalábbis ami a fotótémák mennyiségét illeti – csupán azért közelíti a kétszázat képzsákmányaim száma, mert az új „fegyveremet” tesztelgettem, ugyanis a „régiből” kiábrándulva beleszerettem egy Xiaomi Mi 11 Ultra nevezetűbe. Kapcsolatunk nem indul felhőtlenül (távoli témák esetén az ötszörös zoom többségében rosszul fókuszál), de ígéretes (előbbit leszámítva impozáns
-
200×200 km projekt • 2022. 02. 12. • Komárom Csillagerőd, Bocska-tó Cimbivel
Régóta nem tértem haza ennyi zsákmánnyal: mai kalandunk során 317-szer exponáltam. Persze nem a mennyiség a lényeg; de ezúttal egyenes arányban van lélekemelkedettségi szintemmel. Ehhez hozzájárultak – a teljesség igénye nélkül –: egy narancsszín napkelte-fényben ázó, deres fotel; egy a horizontból kinövő, magányos fa; a Duna partjának emberi teremtményei (a gát murvás egyenesei, a villanyoszlopok
-
200×200 km projekt • 2022. 02. 05. • Komárom Cimbivel
A búcsúban mindig van valami felemelő. Legutóbb azt írtam: „már vagy negyedjére alig változik a táj, és tudom, gyarlóság, de kicsit unom” – most pedig mintegy „hozzáadott értékké” válik, hogy utoljára vagyunk itt. Persze ez utóbbi szinte minden hétvégi kalandunkról kijelenthető, de most a hetek óta „megszokott”, kedves-fenyvestől búcsúzunk. És nem is lehetne ennél szebben:
-
200×200 km projekt • 2022. 01. 29. • Komárom Cimbivel
Amíg számomra újdonság volt, hogy akár kilométereket is tudok futni, addig lelkesen írtam róla… Amíg nem vált megszokottá, hogy bundás barátom megbízható, és már szinte szavak nélkül is értjük egymást, erről is rendszeresen lelkendeztem… Többször említettem már azt is, hogy szeretem a fenyvesek illatát, hangulatát, a puha tűlevél-szőnyeget; de most már vagy negyedjére alig változik
-
200×200 km projekt • 2022. 01. 23. • Komárom Cimbivel
Kezdetben napkelte-arannyal festett fenyőtörzsek nyűgöznek le; később – immár a felhőtakaró leple alatt, és nem először – törzsek, ágak elhajlásai, összeborulásai, szétágazásai, egymásba fonódásai gyönyörködtetnek: mintha a fák is kifejeznék egymás iránti érzelmeiket. Folytatjuk az egyenes utakkal szabdalt komáromi fenyvesek felfedezését… Fotók és útvonal (Strava)
-
200×200 km projekt • 2022. 01. 15. • Komárom – Ács Cimbivel
Ismét lenyűgöz a Duna fölött tornyosuló meredek partszakasz fenyvese és panorámája. Minden fát szeretek, de a tűlevelűek különösen kedvesek számomra; és tűnjék akár butaságnak innen a magyar télből, de mediterrán tengerpartok hangulatát idézi bennem, ahogy a fenyőágak között letekintek a Duna hullámaira. Déjà vu érzésem van: az aszfaltról a földút pont így kanyargott az erdőbe…
-
200×200 km projekt • 2022. 01. 08. • Ács Cimbivel
Régebben nem szerettem, de azóta fordult a kocka: a fagy tiszta ragyogásával vágyam tárgya lett. Olyannyira, hogy az elmúlt napok melege ráébresztett, életemben talán idén először nem várom a tavaszt. Persze örülni fogok a teraszon étkezésnek, borozgatásnak és a fák közé feszített függőágynak; de talán ez az első január, amikor nem sürgetem a tél múlását.
-
200×200 km projekt • 2022. 01. 02. • Ács Cimbivel
Nagyjából egy hete kezdődött, és napról napra erősödik. Próbálom, de nem tudom megfejteni, miért kaptam ajándékba ezt a nagy adag fájdalmat a bal sarkamba. Minden második lépés fáj, annyira, hogy képtelen vagyok kizárni a tudatomból. Vajon mi az üzenete? Ne sétáljak? Hiszen ez képtelenség! Cimbinek szüksége van rá(m)! De nem akarom rákenni: nekem is kell,
-
200×200 km projekt • 2021. 12. 25. • Ács Cimbivel
Karácsonyi kalandunkat fülsértő motorzúgás keretezi – utunk vége felé meg is állapítom magamban, hogy jó nagy barom lehet, aki úgy tűnik, nem halad, mégis ennyire erőlteti. De egyetlen pillanat alatt alakul át a kép-zeletem, mikor meglátom őket a „képtelen valóságban”: a házilag összetákolt, irgalmatlanul hangos, fura szerkezetet irányító sofőr mosolyogva üdvözöl; miközben az utánfutón, egy
-
200×200 km projekt • 2021. 12. 18. • Komárom: Szent Pál sziget – Ács Cimbivel
Mielőtt személyesen randevúznánk a napkeltével, az autóból gyönyörködöm a horizonton alábukó, Holdról visszaverődő fényében. Később a Szent Pál-sziget egén a napkelte fényében „lángra lobbant tűzmadarak” kísérik az „óriás vízmű-vakondtúrások” mellett sárban cuppogó lépteinket. Cimbi a szokottnál is többet szimatol – mosolyra fakaszt a bennem születő újabb „meghatározása”: ő egy szagértő (és még most is tetszik,
HALASIZSOLT 