Napkelte előtt, útközben a Hold bújócskájában gyönyörködöm. Ezúttal a „közeli” felhők, és a „végtelen” égbolt színét hajszálra egyezőn keverte ki a Rendező, így a kettő között bujkálva Hold anyó hol egyik, hol másik részét takarja el felhőpaplannal; időnként pedig teljesen mögé rejtőzik; majd korongja peremével kukucskál…

A Derik Hungária Kft. kötelességtudó, idős alkalmazottja tájékoztat, hogy csak horgászengedéllyel mehetnénk az előre tervezett útvonalon. Ennek hiányában az őr „nagyothalló-kedvesen” kiabálva útbaigazít, mondván, hogy „doboz-lakhelye” mellett elhaladva egészen messzire juthatunk a Duna partján. Megköszönöm a bácsinak a modern technika által adott korlátolt információ (a térképen nincs folytatólagos útvonal jelölve) praktikus aktualizálását, majd bundás barátommal belemerülünk az ennek alapján „rögtönzött” kalandba…

Nap apó folytatja a „felesége” által megkezdett felhők mögötti bújócskát. Ennek kapcsán jut eszembe egy „rendszeresen szembejövő” gondolat, mely szerint a fény (a jó, az igaz) végül mindig győz a sötét (a rossz, a hazug) felett. De hisz ez csak nézőpont kérdése: a sötétből nézve épp így mondhatom ennek ellenkezőjét – teljes joggal. A nappalból nézve a fény, míg az éjszakából szemlélve a sötét győz újra és újra; ahogyan a nyárból vagy a télből szemlélve is épp ellentétes következtetésekre juthatok.

Melyik igaz? Természetesen mindkettő – éppúgy, ahogyan egyik sem. A csillagászati tél utolsó előtti napján, ezen a fagyos, fényes reggelen, a tavaszi nap-éj egyenlőség idején különösen szeretném mindezt nem az ellentétek harcaként, „kétségbe esve” nézni (sokadszor is: csodás e magyar nyelv), hanem egységben látni. Jó lenne felülemelkedve tekinteni fény és sötét, jó és rossz, igaz és hazug egységére.

Milyen szép gondolatok, mily harmonikus élete lehet ezek megfogalmazójának – gondolhatod. De Zsoltnak e séta során sötét képzetek örvénylenek agyában (?), mert előző este kócossegű cimborája úgy lefosta „szőrgatyáját”, hogy alaposan meg kellett mosni a fenekét, melynek során kidudorodó végbélnyílásra bukkant. Mi van, ha ez egy rosszindulatú daganat? Talán ez utolsó közös kalandjaik egyike… Ezúttal egy szombaton is nyitva tartó tatabányai állatorvos diagnózisa űzte el a sötétséget: Cimbi bűzmirigye volt feltelve, kóros elváltozás nincs. A fény ismét győzedelmeskedett! És a sötétség újra győzni fog – míg egymásra nem találnak, azaz találunk az egységben!

Fotók és útvonal (Strava)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.