Kicsivel fagypont alatt van a hőmérséklet, és én otthon felejtettem a kesztyűmet. Az első két kilométeren úgy tűnik, nem is lesz rá szükség, hisz nincs fotótéma, nem kell kézben tartanom a telefonom… Aztán unalmasnak ígérkező kalandunkban megnyilvánul egy komposztra hajított virágcsokor; majd egy gyönyörűen bomlásnak indult „kockalámpás” Mercedes 280 SE; később pedig egy hatalmas réten legelésző tehéncsorda; és persze itt van velem a mindig fotogén, állandóan makulátlan, szüntelenül elbűvölő, folyton mosolyfakasztó, kócosseggű, kockafejű, figyelmes, okos bundás kalandtársam, Cimbi is – ennyi minden mellett nem sétálhatok el zsebre dugott kézzel. Ennyit az elképzelt jövő megvalósulásáról.
Vélemény, hozzászólás?