Címke: Inov-8 Mudclaw 265 futócipő #2

2019. január 8.

#484 • 2019. 01. 05. • Pilismarót: Pál-rét, Kopaszok, Bitóci-patak, Bánóczi-hegy

Szellemi útravalóm Hamvas Béla naplójából való – egy mondat, ami szilveszter éjszakáján magányosan ágyba bújva a szemem elé került. 2019. első (olvasott) gondolata: A világot nem felfedezzük, hanem létrehozzuk. Az autóban a hangszórókat némán hagyom – úgyse tudnék figyelni a belőlük áramló hangokra. A démonaimmal küzdök, melyek egy hete mindenhova követnek. Egy közel 18 éve…
Tovább →
2019. január 1.

#483 • 2018. 12. 29. • Pilismarót: Közép-hegy – Esztergom: Sas-hegy, Hosszú-hegy, Vasarc, Őrhegy

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A hagyomány az ember és a transzcendens világ közt levő kapcsolat folytonosságának fenntartása; az ember isteni eredetének tudata, és az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése. 2018-as futográfus évemet első esztergomi kalandom nyitotta, és most a 25. –…
Tovább →
2018. december 28.

#482 • 2018. 12. 26. • Szeged

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Goethe mondja, hogy a színek a fény szenvedései és tettei. Most már az ember érti, hogy a zene nem egyéb, mint a hang szenvedései és tettei. Idén két hétvégén nem futottam, helyette egyszer pénteken, egyszer pedig hétfőn ünnepeltem futócipőben…
Tovább →
2018. december 27.

#481 • 2018. 12. 23. • Esztergom: Búbánatvölgy, Szamár-hegy

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Mi a mágia? Leereszkedni arra a helyre, ahol minden egy, s erről a helyről cselekedni. A mágus tűzzé válik, vízzé, levegővé, démonná, vihart támaszt, szép időt, vizet fakaszt a sivatagban, aranyat facsar a homokból. Már nem ember. Hatalom. Túllépett…
Tovább →
2018. december 22.

#480 • 2018. 12. 16. • Esztergom: Dobogó, Savókúti-tisztás – Pilismarót

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Minden dolog csak jelkép. Valami másnak, mélyebbnek, bensőbbnek, rejtettnek látása, átélése, megértése, kimondása. Havas, csúszós az út, ezért tegnap lent hagytam az autót, és így most gyalogosan találkozhatok – házunktól egy kőhajításnyira – ezzel a megejtő látvánnyal; melyben a bent…
Tovább →
2018. december 11.

#479 • 2018. 12. 09. • Esztergom: Forrás-tó, Csenke-patak, Dédai-tó, Kikericses

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban (akárcsak 2016. február 14-én). Tény, hogy a láthatatlanban minden összefügg. A nyitókép oly csábító, hogy pillanatokon belül belevetem magam az arany-lila fényekkel festett, erős széltől hullámos táj-tengerbe. A tó magánterület, ezért csak a kapun át fotózhatom: A kapun innen…
Tovább →
2018. december 4.

#478 • 2018. 12. 01. • Esztergom: Szent György árok, Kis-tói-dűlő

Szellemi útravalóm ezúttal a csend, pontosabban az autó zúgása – mivel elfogyott a mobil adatkeretem, és a telefonomra nincs letöltve semmilyen hanganyag. Vonz a víz, muszáj lemennem a partra, és hallgatnom a hullámok partra vetődésének dallamát. A bazilika mindenhonnan figyel. Ilyent se láttam még: kutyasétáltatás autóval, bicikliúton! Aztán a kanyar előtt ajtó nyílik, és kutya…
Tovább →
2018. november 20.

#476 • 2018. 11. 17. • Esztergom: Sípoló-hegy

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A bor filozófiája című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Zseniális ez a lényeglátás: Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása. Gyerekkoromban sokszor elképzeltem, milyen jó lenne megállítani az időt. De úgy, hogy számomra tovább folytatódjék, és én mint egy panoptikumban bolyonghassak a megmerevedett ember-bábok között. Futásaim alkalmával néha eszembe…
Tovább →
2018. november 16.

#475 • 2018. 11. 10. • Esztergom: Kálvária-hegy, Nagy-Szémon, Vaskapu

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Srí Ramana Maharsi tanításai I.) – ezt hallgatom útközben az autóban. Az útvonalam tervezésekor elgondolkodtam, hogy befussam-e ezt a részt, ahol a térkép még házakat jelöl (de „rendes” utat már nem). És most örülök, hogy itt lehetek, a gaz-borostás telkek, bomlásnak indult ház-tetemek között; fenn a hegyen, néhol szőlőtőkék…
Tovább →
2018. november 8.

#474 • 2018. 11. 03. • Pécs: Zsidó-hegy (Mecsek #20)

Foltokban még a zöld is lángol, de a tájat egyre több helyen „eszi meg” az ősz rozsdája… Valahol mindig jelen van, és most éppen itt, e helyen történik a „csoda”: a fánál, melynek törzsére pillantva meglátom az árnyékomat. Pontosabban magamat látom a fában. Egy pillanatra minden kristálytisztán egyértelmű: én vagyok a fa és az árnyék,…
Tovább →
2018. október 31.

#473 • 2018. 10. 28. • Esztergom: Kincses-hegy, Hegymeg, Vaskapu-erdő, Felsőkenderes

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban. Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit,…
Tovább →
2018. október 23.

#472 • 2018. 10. 20. • Esztergom: Csurgó-berek, Kerek-berek, Szarvas-hegy

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Halál, halálnélküliség, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Szeretem a ködöt. Eltávolítja az ismeretlent. Közel kell menni, még, még közelebb, és aztán megjelenik valami egészen váratlan, amire nem is számítok. Rakódnak egymásra a rétegek; és a megismerés csodája, a felfedezés öröme még intenzívebb… Havi 200 km 200 hónapon…
Tovább →