Címke: Nagykovácsi
-
#331 • 2015. 12. 20. • Nagykovácsi: Sebestyéndomb, Kopasz-erdő-tető
Miközben az autóban ülve hasítom a ködöt, Hamvas Béla gondolatait Rátóti Zoltán teszi a füleimen keresztül befogadhatóvá. Az ismeretlent takaró homály rendre kitisztul előttem, hogy helyet adjon újabb ismeretleneknek. Futva folytatom a játékot: közeledek, tisztul a kép, majd futok tovább a szürkeségbe. Ezért szeretek mindig máshol futni, amiért a ködöt is szeretem: izgat a kíváncsiság,
-
#330 • 2015. 12. 13. • Nagykovácsi: Kecske-hát
Hajnali hat óra hét perc, megpuszilom békésen szundikáló lányomat, és a fülébe súgom, hogy „boldog névnapot”, majd átviszem az ágyunkba, és feleségem mellé fektetem, aki erre felébred, neki boldog születésnapot kívánok. Ma újra a régi Mudclaw 265-ös cipőmben futok, mert nem akartam belevágni az újba, amibe nem fér bele kényelmesen a sarkantyús sarkam. Gondoltam, inkább a
-
#329 • 2015. 12. 05. • Nagykovácsi: Kecske-hát, Vörös-pocsolyás-hát
A múlt hetihez hasonló aranyló fényben indulok; de ezúttal az első kilométereken aszfalton koptatom az új cipőmet (Inov-8 Mudclaw 300) – melyet karácsonyra kaptam drága feleségemtől (kit érdekel, hogy nincs is még karácsony, a tél se december elsején kezdődött). Fotózásra csábítanak az útszéli bogyók: fehérek, feketék és pirosak; majd a faágakra nőtt zuzmók: szürkés- és sárgászöldek.
-
#328 • 2015. 11. 29. • Budapest: Fekete-fej, Petneházyrét – Nagykovácsi
Azt álmodtam, hogy egy ember átmegy előttem a falon, és ez álmomban teljesen hihetőnek tűnt, hiszen belegondoltam, hogy atomi szinten szinte nincs is bennünk anyag (akárcsak a falban, vagy bármi másban). Álmomban arra gondoltam, hogy ha én is át szeretnék menni a falon, nincs semmi más dolgom, mint elhinni, hogy ezt meg tudom tenni. Aztán
HALASIZSOLT 