Azt álmodtam, hogy egy ember átmegy előttem a falon, és ez álmomban teljesen hihetőnek tűnt, hiszen belegondoltam, hogy atomi szinten szinte nincs is bennünk anyag (akárcsak a falban, vagy bármi másban). Álmomban arra gondoltam, hogy ha én is át szeretnék menni a falon, nincs semmi más dolgom, mint elhinni, hogy ezt meg tudom tenni. Aztán még mielőtt megpróbáltam volna, 5:54-kor felébredtem; majd eszembe jutott, hogy elfelejtettem bekapcsolni az ébresztőt, amit 5:55-re állítottam be.

Szeles hideget jósoltak mára, ezért most először két nadrágot húzok, felülre pedig még egy rövid ujjú pólót is veszek a hosszú ujjú és a széldzseki alá. Igaz, eddig bármilyen hidegben futottam alul egy, felül két réteg ruhában, csak az első kilométeren fáztam (és amikor megálltam); de most megnyugtató érzés a melegebb ruha „biztonsága”. Bízom a tegnap vásárolt új, bővíthető futókesztyűben is (ez egy „hagyományos” kesztyű, a négy ujjára húzható extra réteggel); mert 2-3 óra alatt sokszor annyira lefagy a kezem, hogy alig bírom kinyitni az autót.

2015-11-29-42764

A starthelyre érve a Nap még a horizont alatt van, de már mesés arany fénnyel takarja be az erdőt. Ez a fény, és a szivacspuha, földes, avaros talaj az „üdvözlő ajándékaim” – a szemeimet kezdetben nem kényezteti semmi: a kopasz fák majdhogynem homogén keszekuszaságától egyhangú a táj.

2015-11-29-42767

2015-11-29-42768

2015-11-29-42770

2015-11-29-42774

2015-11-29-42776

A Gyuri pihenőnél gyönyörködöm kicsit a kilátásban, megmártózom a fára erősített szentkép és a vele szemben levő pad által létrehozott különleges hangulatban – ami később is adott a sziporkázó napsugarak rajzolta hosszú árnyékok, a különös formájú felhők, a kontrasztos fények, a vörösesbarnák végtelenjét tarkító piros bogyók és fehér hófoltok által. Egy tisztásra érve két kis őzet riasztok el.

2015-11-29-42777

2015-11-29-42780

2015-11-29-42781

2015-11-29-42783

Flippergolyó vagyok az erdei flipperasztalon, egyik oldalról a Nap, másik oldalról a Hold irányítják a karokat, futok kettejük között, vagy hol egyikük, hol másikuk felé. Több tucat turistával találkozom, teljesen kizökkentenek, nem vagyok ehhez hozzászokva. Elhagyva őket először kicsit bosszant, hogy vajon hány fotótémát hagytam ott miattuk; aztán könnyen elengedem az álproblémát miután eszembe jut, hogy futásaim során (is) minden egyszeri, és megismételhetetlen. Ha máskor, más időjárási körülmények között, más hangulatban jönnék erre, nyilván mást fényképeznék. Ennek most így kellett lennie.

2015-11-29-42784

2015-11-29-42785

2015-11-29-42789

2015-11-29-42790

Egy guggoló ember alakja bontakozik ki előttem, ahogy közeledek, egyre több részlet tisztázódik: fején piros sapka, testén kék kabát, a nadrágját nem látom, mert le van tolva, a csupasz segge virít felém. Egy pillanatra elgondolkodom, hogyan zavarom kevésbé, ha odaszólok, hogy „csak nyugodtan”, vagy ha csendben elfutok mellette – végül utóbbit választom. Nyilván nem nem tudta, hogy épp egy a turistautak.hu által jelölt úton végzi dolgát – ahogyan én se tudnám, ha a telefonom nem mutatná, mert más nyoma nincs. A kezdetről ismerős puha föld-avar szőnyegen ér véget az utam.

2015-11-29-42791

2015-11-29-42792

2015-11-29-42793

2015-11-29-42794

2015-11-29-42796

(A több réteg ruha bevált: egyrészt megéri a néhány milliliterrel több izzadtságot az, hogy már az elején se fázom; másrészt nem fájnak a térdeim, ami hideg időben rendszeresen elő szokott fordulni [tavaly próbálkoztam térdvédővel, de miután kisebesítette a térdhajlatom, és állandóan elcsúszott, nem használtam tovább]. A kesztyű is jól vizsgázott, bár még így is fáztak a kezeim. Jövő héten kipróbálom, hogy aláhúzok még egy vékonyat, amit feleségemtől kaptam, de telefonnyomkodásilag nem vált be – nem úgy mint ez a legújabb, amivel szinte minden érintésemet érzékeli a kijelző.)

Az eszköztelen hatásról

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti. A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak. A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad. Az ima: rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket. – Weöres Sándor

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s