A múlt hetihez hasonló aranyló fényben indulok; de ezúttal az első kilométereken aszfalton koptatom az új cipőmet (Inov-8 Mudclaw 300) – melyet karácsonyra kaptam drága feleségemtől (kit érdekel, hogy nincs is még karácsony, a tél se december elsején kezdődött). Fotózásra csábítanak az útszéli bogyók: fehérek, feketék és pirosak; majd a faágakra nőtt zuzmók: szürkés- és sárgászöldek. A kék-piros cipőmet is megörökítem – micsoda színkavalkád, rögtön az elején! Földútra térek, jönnek a már ismerős rozsdabarnák, egy katonaizöld autóajtó, egy sárga fémhordó. A cipőm a rátapadó sár mennyiségével arányosan szépül. Kék nejlondarabka barna ágra kötve – határozottan szép szemét.
Csöng a telefonom, egy ügyfél hív, nem találják a színmintát, amit tegnap délután egy kollégám adott le. Atyaúristen, az ügyfél nem tud színt választani szombat reggel nyolc órakor – drámai helyzet!
Három őz nyargal át előttem az úton, majd folytatódik, ami eddig volt: „neonzöld” mohás fatörzsek világítanak a letört ágak, lehullott falevelek barna tengerén – a természet rendezetlen rendjében mégis megszólít valami.
Nem, nincs semmi fotótéma (illetve dehogynem, fotótéma mindig van), eszembe se jut fotózni (illetve dehogynem, eszembe jut), de nem fotózok, – elemezgethetnénk hosszasan, mi állított meg, de hiábavaló volna. Nincs úgynevezett racionális magyarázata.
Eszembe jutnak a bringázásaim közben hallgatott előadások. Baranyi Tibor többek között arról beszélt, hogy az okkultizmusban való hit létjogosultságának legkézzelfoghatóbb „bizonyítéka” (azért csak idézőjelben, mert nem lehet, és nincs is mit bizonyítani), ha belegondolunk, hogyan keletkezik egy gondolat, ami előtte még sehol nem volt? Ezt most továbbgondolom, mert régóta foglalkoztat a kérdés: lehetséges-e, hogy minden agyi tevékenység színtisztán kémiai folyamat eredménye? A mai modern ember világnézetének egyik alappillére, hogy minden okozatnak van valamilyen végső soron materiális oka. Lelököm a poharat az asztalról, és eltörik; elmegyek futni, termelődnek a hormonok, és jól érzem magam. Rendben, legalább egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy így van. Elindult egy kémiai folyamat az agyamban, ami megállásra késztetett, és gyönyörrel töltött el. De honnan jött a jel, ami elindította a kémiai folyamatot? Végső soron mindig eljut(hat)unk ehhez a kérdéshez. És ez számomra teljesen egyértelmű választ ad.
Nyílt terepre érek, messze a János-hegyi Erzsébet-kilátó emelkedik a felhők fölé – jó felidézni, hogy arrafelé is futottam már. Számtalanszor eszembe jut, hogy milyen lenne összefutni önmagammal, pontosabban egykori önmagam illúziójával, hiszen önmagam kizárólag most lehetek. Illúzió az idő is, a látvány is, és az is, amit írok…
Most pedig kellene valami jó befejezés (még a Weöres Sándor idézet előtt). A legkönnyebb utat választom: írok pár mondatot az új cipőmről. A zseniális Mudclaw 265 után nem érhetett csalódás, a Mudclaw 300-as leginkább abban különbözik könnyebbik testvérétől, hogy pornak, nedvességnek ellenállóbb anyagból készül, kicsit melegebbnek érzem, és 3 mm-rel magasabban van benne a sarkam. Utóbbinak nem örültem, mert 3 meg 3 az már 6, de ettől még lehet benne természetes stílusban, a lábfej elejére érkezve futni, legfeljebb kicsit többször telitalpazok, ami nem feltétlenül baj. Egyébként főleg azért választottam a 300-ast a 265-tel szemben, mert puhább a sarokkiképzése, amitől azt reméltem, hogy helyet ad majd a jobb sarkamon levő sarkantyúnak is. Sajnos ez nem jött be, a 20. kilométeren rendesen fájt már a kinövésem, úgyhogy kénytelen leszek ebbe a szép cipőbe is belevágni – és egyúttal utánanézek, mit lehetne tenni a sarkantyúm eltüntetése érdekében.
A vallásosságról
Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat. Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz Istennel, ha minden ideigleneset átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod olymódon, hogy Istenhez elérjenek. A templombajárás, szertartás, áhítat, könyörgés, bűnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól, mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az ő csókját és mindinkább eggyé válsz vele. – Weöres Sándor
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?