Gyönyörű (tipikus templomtornyos) táj, hangulatos erdő, fenséges szarvasok, mosolyfakasztó Cimbi… mélyet szippantok a friss, esőszagú levegőből – nyugalom van. Miközben vírusok, háború, migráció, infláció, energia- és klímaválság van – mondják. De a válság is „tudatból van”; és az egyetlen igazi válság a megértésének és felszámolásának képtelensége. Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Három tavaly őszi csodás sétánk (1., 2., 3.) útvonalát érintve kötjük össze az emlék-térhálót e nem kevésbé csodás negyedikkel (az egyik korábbi felidézésében segít a domb mögül hallatszó birkanyáj kolompja). Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Csak ennyi, 5,4 km maradt itt a 10-es út mentén – többet terveztem, de a magánterület táblák „megállítottak”. És ennyi maradt augusztusból, az idei nyárból – következik az évszakok legszebbike… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
A Hilltop Borbirtok környékén kalandozunk. Egy gyönyörű falusi házikós napkelte kapuján belépve, szurdok-szerű, földfalakkal szegélyezett úton jutunk el a szőlőültetvényekig; melyeken barangolva időnként esőfelhők áztatnak (a táj lenyűgöző látvány-ajándékaként borulva fölénk), majd a mögöttük bujkáló Nap sugarai a széllel cimborálva szárítanak… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
„ISTEN ÁLDJA ALBERT KIRÁLY-KÚTJA FELÉ TÁVOZVÁN” – áll faoszlopba faragva a felirat; de a kútig már nem jutunk el: komolyan veszem a kerítést, ahonnan visszafordulunk. Különleges hangulatú e hely, akárcsak mai sétánk többi helyszíne; de a leírásukig már nem jutok el: komolyan veszem a szavak korlátját, hiába is keresem őket… Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Egy „kecsesen” gömbölyded Tatra teherautó fogad heti nagysétánk bejáratánál. Sűrű, sötét, építési törmelék dombok szaggatta ösvényen jutunk el a Hilltop milliónyi „fémkarós” szőlőültetvényéig; melyen „átfúj” a viharos szél… Madárodút fotózok – nem fotogén, inkább különleges, vagy számomra legalábbis megmagyarázhatatlanul érdekes: a szőlőültetvényt határoló kerítés gerendája tartja (ahogyan több másikat is)… madárijesztők „helyett”. Utunk vége felé…
Tovább
Képtelen vagyok rávenni magam, hogy megtaláljam és összerendezzem a szavakat, melyek kellő pontossággal írnák le mindazt, ami ezen az utolsó márciusi nagy sétánkon történt, illetve amit ezen az első idei-tavaszi kalandunkon átéltem. Inkább megmutatom képeken (remek volt, mint szinte mindig; nem kis részt lenyűgöző – és ahogy lányommal mondani szoktuk: túl aranyos – bundás barátomnak,…
Tovább
Cimbi (szokásosan) előttem „kocog” a mezőn, majd mikor már vagy száz méternyire távolodik, hátranéz, és mint akinek „bekattan”, hogy „hú, de messze vagyok a gazdámtól”, visszaszalad hozzám. Nézem, ahogyan fut felém: azt a páratlanul kedves, nyelvlóbáló fejet; az integető füleket; a melső lábain lobogó szőrzászlókat; az égnek meredő, visszakunkorodó farokkormányt – és mosolygok, boldogság önti…
Tovább
Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő ősz-sárga fényfoltjai, benne Cimbi kutya mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Némiképp frusztrál, hogy az egy hete a vadásszal történt találkozásunk kapcsán tudom: nem szabadna itt lennünk – bár erre vonatkozóan semmiféle jelzéssel nem találkozom. Ebből is látszik, milyen sokat számít, mi van a tudatomban (pontosabban csak ez számít, hisz nincs is más): ha a múlt hétvégén nem találkozunk, eszembe se jutna frusztrálódni… Ahogyan most se,…
Tovább
HALASIZSOLT 