Teli torokból elkiáltom magam: „hé!” Ez az „abszolút parancs”, a „Joker, ami mindent visz”, ha Cimbi meghallja, bármit csinál, abbahagyja, és odajön hozzám. Amúgy bundás barátomnak csak ritkán parancsolgatok, többnyire inkább beszélek hozzá; de kellett egy messzire hangzó, „nagy hatótávolságú” jel. Fütyülni csak halkan tudok, a Cimbit nehéz üvölteni, így először volt a taps, de az nem elég hangos, télen, kesztyűben pedig még halkabb. Így „keletkezett” a „hé”, aminél maximumra tekerhetem a hangerőt. A füttyentések (mások füttyentései) kapcsán gondolkodom el azon, hogy műszerrel mérhetően lehet akár teljesen azonos két füttyentés (frekvenciája), a kutya minden bizonnyal érti, melyik az ő gazdájáé.
Ebből a műszerrel mérhetőből fűzöm tovább a műszerrel mérhetetlen gondolatom (és most semmi eget rengető megállapítás nem következik, sőt, ha úgy tetszik, közhely lesz, de azért jól esik leírni): a tudomány zsákutcája, hogy mindent apró részletekre bont, darabokra szed, és ebben látja a fejlődést – fotós nyelven: egyre jobban rázoomol, mígnem egyetlen pixel tölti ki a teljes látóterét –, holott az igazságot akkor lel(het)né meg, vagy legalábbis akkor haladna felé, ha egyre messzebbről nézné a tárgyasztalt, mind magasabbra emelkedve próbálná a látóterébe fogni az egészet – avagy kifelé zoomolna, nagylátószögre váltana. „Holisztikus tudomány” – ha van is ilyen (legalább mint fogalom), az eredményei nem igazán kerülnek a fősodorba…
Mindez a rendkívül okos terelőkutyák kapcsán jutott eszembe, kik szépen összeterelték a csodálatosan tarka kecske-birka nyájat, és aztán jöttek ugatva utánunk, nem kívánatos egyedeket leválasztandó a kívánatosakról. És persze az én rendkívül okos négylábú társam ment tovább, mint aki ezt is érti – akárcsak minden rezdülésemet, illetve időnként azt érzem, hogy a gondolataimat is. Kicsit korábban szalmabálák mellett haladtunk el. „Nem akarsz felugrani az egyikre?” – kérdeztem tőle pont úgy, mint tőled, ha ott lettél volna. Cimbi már ugrott is, pedig az ugrás parancsszava nálunk a „hopp”, és mondatomat egy tiltó szóval kezdtem.
A teljes kalandunknak szép keretet adott a mesés hangulatú őszülő erdő; közrefogva a legelőket, melyek pereméről, dombok gerincén sétálva nagy tereket láttunk be. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az „odabent” történteknek nagyszerűen megágyazott az „odakint” – melyek végső soron ugyanazt jelentik.
De ha tele már a hócipőd a „líraiságommal”, összefoglalom neked két szóban: fasza volt (és ide jöhetne még pár emodzsi).
És várj, van még két kontrasztos vadász-sztorim: tegnap egy vadásznő (avagy egy nő, aki előttem vadászként határozta meg magát) Pomázon „azzal köszönt”, hogy nem vagyok normális. Míg lányom szülinapozott egy osztálytársánál, Cimbivel sétáltunk. A térkép utat jelölt, ami valójában nem létezett, de sokszor történt már ilyen, nem különösebben zavart. Terepismeret híján akár úgy is fogalmazhatnék, hogy eltévedtünk. Közben ránk is sötétedett. Ekkor találkoztunk a magaslesen ücsörgő, rikácsoló démonnal. Mindenben igaza volt: sötétben, a bokrok között, póráz nélküli kutyával – teljesen szabálytalan. Kérdeztem, hogy beszélhetünk-e emberi hangon – szívesen elmondtam volna neki a fentieket. De erre képtelen volt, csak kiabálva szitkozódott, és egy idő után már a kutyája is „felpörgött”, együtt ordibáltak „odafentről”.
Most pedig, sétánk végén szembe jön velünk egy terepjáró. Cimbinek már szólni se kell, lefekszik a keskeny út szélére, hogy az autó elférjen; én pedig mellé állva várom, hogy a négykerekű elguruljon mellettünk. De utóbbi megáll, és a benne ülő leereszti az ablakát… Jaj, már megint… – gondoltam. Ám a vadász már-már zavarba ejtő udvariassággal közli, hogy 29-éig reggel 5 és 9 óra között vadásznak ezen a területen, emiatt még a turistautak se látogathatók. Érdeklődésemre az autó motorját leállítva kiszáll, és a hátsó ülésről előkeresi a vonatkozó hirdetményt, melyet lefotózok. Mindvégig egyenrangú felekként kommunikálunk – a vadász szóvá se teszi, hogy barátommal nem vagyunk „pórázas összeköttetésben” –, és a végén mosolyogva, minden jót kívánva búcsúzunk. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?