Képtelen vagyok rávenni magam, hogy megtaláljam és összerendezzem a szavakat, melyek kellő pontossággal írnák le mindazt, ami ezen az utolsó márciusi nagy sétánkon történt, illetve amit ezen az első idei tavaszi kalandunkon átéltem. Inkább megmutatom képeken (remek volt, mint szinte mindig; nem kis részt lenyűgöző – és ahogy lányommal mondani szoktuk: túl aranyos – bundás barátomnak, és az éltető Nap sugarainak köszönhetően)…
És ezzel egy időre búcsút veszünk a Duna partjától, a most következő éjjel esedékes óraátállítás későbbre tolja a napkelte időpontját, ezzel a mi „hatósugarunkat is megnövelve”, picit messzebbre kalandozunk a jövő héten.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?