Képtelen vagyok rávenni magam, hogy megtaláljam és összerendezzem a szavakat, melyek kellő pontossággal írnák le mindazt, ami ezen az utolsó márciusi nagy sétánkon történt, illetve amit ezen az első idei-tavaszi kalandunkon átéltem. Inkább megmutatom képeken (remek volt, mint szinte mindig; nem kis részt lenyűgöző – és ahogy lányommal mondani szoktuk: túl aranyos – bundás barátomnak, és az éltető Nap sugarainak köszönhetően)…
És ezzel egy időre búcsút veszünk a Duna partjától, a most következő éjjel esedékes óraátállítás későbbre tolja a napkelte időpontját, ezzel a mi „hatósugarunkat is megnövelve”, picit messzebbre kalandozunk a jövő héten.
HALASIZSOLT 