A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……
Tovább
Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…
Tovább
Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…
Tovább
Ősz! Mindig elvarázsol a színeivel, illataival, hangulataival! És az őszi fák! Lenyűgöznek a nagyvonalúságukkal, ahogy a lábaim elé dobják megsárgult kabátjaikat! Semmi értelmetlen ragaszkodás, szánalmas szentimentalitás, amire már nincs szükség, hadd hulljon, lényegüljön át, legyen másfajta gyönyörűség! Nyúl meglepetééés! Két lépésnyire tőlem ugrik fel, szalad el, nem bírva tovább a rejtőzködés feszültségét – és milyen…
Tovább
Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…
Tovább
Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…
Tovább
A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futó kalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek,…
Tovább
Ebben az évben futás közben most hallok először szarvasbőgést. Tavaly még különleges élménynek számított az ilyen – idén már kevésbé: otthon hetek óta ezt hallom közvetlen közelről, reggeltől estig. 4 °C a levegő hőmérséklete, de én nem készültem kesztyűvel, dupla rétegű felsővel – elvégre még tart a csillagászati nyár. Nagyon fázom, epekedve nézem a napsütötte…
Tovább
Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…
Tovább
Ezidáig talán még soha nem láttam egyetlen reggelen ennyi szarvast és őzet… Kerítésekbe ütközöm, ezért rögtönözve módosítok eredetileg tervezett útvonalamon, és az egykori mészégető kemencék felé veszem az irányt… …de csalódnom kell, mert – bár nem ér meglepetésként – a kemencéknek immár új funkciót talált a modern, egyre csak fejlődő ember: Havi 200 km 200…
Tovább
