Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra…

Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba.

Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást…

Tovább gondolom: mi lenne, ha egyáltalán nem látnék, nem hallanék, nem éreznék illatokat, szagokat, ízeket, simogatást, fájdalmat, pókhálót – egyszóval: semmit? Vagyis megszűnnék az érzékszerveimen keresztül tapasztalni önmagam és a világot. Ez lenne a halál? Vagy inkább a megvilágosodás? Alighanem valódi önmagamra lelnék. Hálás vagyok a pókhálónak e gondolatért.

A fotókat OnePlus 7 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.