Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?” Egy kicsit frusztrál, mikor a legkézenfekvőbb gondolatokat kívülről kapom; de szomszédaimnak hála most Cimbi itt fut előttem, és én mosolyogva nézem, ahogy lobog a jobb füle (miközben a balnak csak a hegye hajlong).

Kerülővel indultunk, nehogy belefussunk Árpi birkanyájába, mert: „ha Cimbi még egyszer megkergeti a birkákat, feljelentelek” – mondta az öreg székely, majd válaszra se méltatva, hátat fordított és elment. Ezzel alaposan meglepett, mert nemrég még „dialógusképes” volt, miközben jóízűen itta a pálinkámat. Végül is jogos az igénye, csupán közlésének módja okozott némi lélekfájdalmat bennem – és most itt áll velünk szemben a teljes nyáj az úton. Cimbi szerencsére szófogadó: megáll és vár. Várunk, de egy idő után rájövök, hogy nincs mire: a birkák tisztes távolból nem zavartatják magukat, ki tudja, maguktól mikor mennének odébb; így hát ölbe kapva cimborám elindulunk feléjük. Közben észreveszem Árpit, odakiáltok, hogy itt a nyáj az úton – mire ő káromkodva eltereli a sok subát…

Tavaly tavasszal (és mióta kesztölci vagyok, már sokszor) jártam ezeken a helyeken, így most kevésbé aktívan vadászom a megörökítendőt. Kicsit olyan érzés, mint mikor az iskolában a helyettesítő tanár az mondta: szabadfoglalkozás. Csak úgy „tét nélkül” szaladgálok – „ráadás ajándékul” ezzel örömet szerezve négylábú barátomnak is…

Cimbi ezúttal is csodás futópartner volt, csak egyszer kellett rá várni hosszabban, egyébként szinte mindig látótávolságon belül haladt előttem, gyakran hátranézve, figyelve és értve az utasításaimat: itt jobbra megyünk, ott meg balra, ne menj arra, gyere ide, várj meg, fotózok, pisilek (közben sokszor ő is), jön az autó, bal oldal (vagyis: menj az út bal szélére), maradj, állj, jól van, okos vagy!

Semmi nem véletlen, és színtisztán fekete vagy fehér. Ha nem megy tönkre a generátor az autómban (és ha nincsenek ilyen jó[l gondolkodó] szomszédaim), nem születik meg ez a futó kaland; és az elhatározás, hogy Cimbit a jövő hétvégén is magammal vigyem futni a Mecsekbe…

A fotókat OnePlus 7 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.