Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…
Tovább
Este negyed kilenc körül jár az idő, mikor feleségem felteszi a kérdést: „ki jön velem a Kevély-hegyi kőfülkéhez?” Lányom azonnal rávágja, hogy „én”; én pedig mennék is, maradnék is. Vacsorám utolsó falatjait forgatom a számban, poharam félig tele gyöngyöző fröccsel, ilyenkor szeretek egy kicsit ücsörögni a teraszon, nincs kedvem kapkodni. „Menjetek, majd utolérlek benneteket” –…
Tovább
Az ablakból nézem, ahogy a Nagy Égi Játékos készülődik a mai előadásra… Még egyszer utoljára nekifutok Pilisborosjenő összes utcájának, és megállapítom, hogy falucskánk nem csak az ország legmagasabb építményadójával büszkélkedhet, de minden bizonnyal a mi utcáinkon kóborol a legtöbb elhagyott alkoholos üveg (némelyiket még ki sem itta a gazdája [?]). Fantasztikus polgármesterünknek pedig nagy szenvedélye…
Tovább
A cím egy kicsit megtévesztő, mert ezúttal jócskán jut terep is a talpam alá, és az utcák nagy részét is föld borítja (nem ritkaság ez Pilisborosjenőn) – de futáshoz nem is hiányzik az aszfalt. Pazar dér-díszletek között suhanok… A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). 200×200…
Tovább
Múlt héten madarak, gyümölcsök, virágok, most híres történelmi személyek, és még néhány gyümölcs meg virág – már ami az utcaneveket illeti. Ami pedig az érzéseimet, azok változatlanok: imádok itt élni, szeretem Pilisborosjenőt a rongyos útjaival, az érdekes házaival, a kedves templomával és a kíváncsi lovaival együtt – csak a keleti részén épülő új házaiban nem…
Tovább
Eredetileg most akartam befejezni Szentendrét, de a kölcsönkapott kisteherautó, melyet képtelen vagyok beindítani, elállja a garázsban pihenő autónk útját. Öt napja kaptuk meg a házunk kulcsait, három napja lakunk benne. Tavaly nyáron és ősszel összesen négyszer futottam Pilisborosjenő területén; akkor még sejtelmem se volt róla, hogy bő egy év múlva itt lesz az új otthonunk.…
Tovább
Szellemi útravalóm: A szellem felülről lefelé nő. (Hamvas Béla: Unicornis – Summa Philosophiae Normalis / Beszélgetések)
Tovább
Szellemi útravalóm: Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni. (…) A fák, vagy az ég, a…
Tovább
366. futó kalandom címszavakban: horgászok sokasága, tó, pára, harmat, úttalan utak, egykori lőtér, keresés, találás, ellenfényes napkelte virág, hangulatos szűk ösvény, fenyves, varázslatos, eddig ismeretlen gyógynövényillat (?), futás a hegygerincen, Egri-vár-másolat, Teve-szikla, száradt napraforgók, meredek hegyoldal, mohás kövek, gyökerek, tó fentről, tó újra közelről, megismerés, teremtés.
Tovább
Szellemi útravalóm vécézés közben az RSS olvasómból kerül elém, Hamvas Béla egy általam már ismert írásából: Az ősi és első ember nem az anyagból, a sötétségből merült fel, nem, mint a materialista tudomány állította, az ember primer fokon állat volt, és a tudattalan óceánból lépett ki. Az első ember a világ ősi alapformája volt. Kozmikus…
Tovább
