#399 • 2017. 06. 11. • Pomáz: Pankostető

23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött…

Tovább

#395 • 2017. 05. 06. • Pomáz: Salabasina-árok, Sikáros

Régen hallgattam – jön a gondolat, és mielőtt az autó gázpedáljára lépnék, elindítom a hangoskönyvet: Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése. Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az ős tudás végtelenül egyszerű,…

Tovább

#394 • 2017. 05. 01. • Pomáz: Kopasz-hegy, Morgó, Hársas-hegy, Sikáros – Pilisszentkereszt

Szellemi útravalóm: A lélek a Tízezerbőrű Tűz Gyermeke. Püripaisz müriodermatikosz. Tízezer bőrnek kell lehámlania, hogy önmagához elérjen. Minden vedléssel kisebb lesz, a tűz nagyobb. Fizika és kémia és biológia és pszichológia és filozófia és vallás, mind kéreg. Páncél, burok, álarc, kamra, fegyház, elv, doktrína, világnézet. Mind rövidzárlat. Defekt. Az intelligencia tevékenységének leállítása. Minden befejezettnek vélt…

Tovább

#393 • 2017. 04. 22. • Pomáz: Tornyos-hegy, Morgó

Szellemi útravalóm: Tudjuk, hogy a művészetnek sajátos realitása van, olyan realitása, amely egyáltalán nem mérhető a tudományos, az üzleti, a politikai, a társadalmi realitással. Nevetséges lenne, ha valaki a társadalmi gondolkozásban számolna azzal, hogy a kövek és a madarak beszélnek, hogy a nap mosolyog, hogy a hold mélázik. De nincs természetesebb, mint hogy a művészetben…

Tovább

#386 • 2017. 03. 05. • Csobánka – Pomáz

Szellemi útravalóm: Nem tudatos a belső tárgyakról, nem tudatos a külső tárgyakról, nem mindkét felé tudatos. Nem puszta tudat-tömeg, nem tudatos, sem nem nemtudatos; láthatatlan, túl van a hétköznapi viszonyokon, megragadhatatlan, jegyek nélküli, elgondolhatatlan, leírhatatlan; esszenciája egyedül önmaga tapasztalása, a megnyilvánult világ elnyugvása. Békés, áldott és nem-kettős. Ezt tartják a Negyediknek, ez az Ātman, ezt…

Tovább

#381 • 2017. 01. 29. • Pomáz: Majdán-fennsík, Delelő-domb

Szellemi útravalóm: Kezdetben ez az egész mindenség bizony az átman volt, az egyetlenegy. Semmi más nem pislogott. Az átman így gondolkodott: – Megteremtem hát a világokat! Kibocsátotta magából a világokat: az égi vizeket, a fénysugarakat, a halandók világát és a földi vizeket. Ezek az égi vizek a mennyek felett vannak. Az égbolt a támaszuk. A…

Tovább

#380 • 2017. 01. 21. • Csobánka: Csúcs-hegy, Oszoly-pihenő – Pomáz – Budakalász

Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való: (…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat. Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak…

Tovább