Címke: Sony Xperia Z2

Ismét megpróbálkoztam Jánossal (mármint a heggyel), de azt olvastam egy fára szegezve, hogy tilos és életveszélyes bemenni. Számítottam erre, így a B tervet aktiválva, engedelmes polgárként visszaültem az autóba, és elhajtottam Szépvölgybe, hogy végigfussak június elsejei útvonalamon (mellyel kezdetét vette terepfutós történetem). Itt is ugyan azzal a figyelmeztetéssel találkoztam, hátterében egy épp arra futóval – így

Tovább →

Péntek este megrajzoltam a hétvégi futásom útvonalát, Jánoshegy 4. címmel, de a helyszínre érve sárga szalaggal lezárt erdő fogadott (Normafánál még polgárőrök is figyeltek az autóból). A múlt heti jeges szépségnek komoly ára volt: az útszélen végig ágak, gallyak feküdtek – háttérben megcsonkított fákkal, mintha bomba robbant volna. Végiggondoltam a lehetőségeket: ha már az eltervezett

Tovább →

Futás közben azon gondolkodtam (sajnos nem tudok leállni vele – mármint a gondolkodással –, pedig szeretném egyszerűen csak átélni és élvezni a jelent), hogy nem is annyira élvezem én ezt, hideg van, a fák se olyan szépek már kopaszon, lehet, hogy télen inkább szünetet kellene tartanom, aztán tavasszal újrakezdeni. És ekkor – tényleg szinte egy

Tovább →

Visszatértem tegnapi Lucás kirándulásunk helyszínére – a tegnapi napsütésben szebben pompáztak az őszi színek, mint ma, a szemerkélő esőben, de panaszra nincs okom. A fákon már alig van levél, a frissen hullott avarban hatalmas zajt keltettek a lépteim. A turistautak.hu-ra ráférne már egy frissítés – ma is elvezetett egy olyan alig járható helyre (szándékosan nem

Tovább →

Barnák, sárgák, zöldek uralták a tájat, néhol gyönyörű kompozíciót festve a retinámra. Már a nyitóképernyő is ígéretes volt, sokat fotóztam – jobban kedvemre van ez a vidék a Hárshegynél, még ha a kívánatosnál (zéró) jóval nagyobb is a népsűrűség – de hát mégiscsak a fővárosban vagyunk. Futográfus archívum

Tovább →

Ma utoljára futottam idén munka után – óraátállítás után már sötét lesz, mire elindulhatnék. Örültem, a lehetőségnek, erősnek éreztem magam, élveztem, ahogy fut a lábam alatt a talaj (csak egyszer álltam meg fotózni). Miközben hallgattam a fejemben azt a bizonyos hangot, melynek forrását önmagunkkal szokás azonosítani; a tegnap esti hangoskönyv (Eckhart Tolle – Új Föld)

Tovább →

Gyönyörű ködös idő, őszi sárgával, még zölddel és már vörössel. Másodszor is köszönök a kutyáját sétáltató, piros ruhás nőnek. Állok három ismeretlen katona sírjánál, és figyelem a lélekzésem. Nézek egy fakopáncsot, ahogy teljes erővel veri a fejét a fába. Futográfus archívum

Tovább →

Mikor elindultam az autóval, megjegyeztem magamban, hogy milyen kár, mire futni kezdek majd, már biztos felszáll a köd. Nem így történt, teljesült mai első kívánságom – csak utam legvégén bújt elő a nap. A Nagy-hárs-hegyi kilátóból csodás panoráma nyílt: vagy száz méterig láttam a fák lombkoronáját. :) A Kis-hárs-hegyi kilátóból már láttam a Nap korongját

Tovább →

Másfél éve kezdtem el futni, de még nem jöttem rá, hogy néha mitől megy jobban, mint máskor. Mindenesetre ma egy szárnyalós napom volt (nem a gyorsaságot tekintve – az már rég nem a legfőbb szempont –, hanem az érzést). Még az elesést is élveztem: miután megbotlottam egy kiálló gyökérben, finoman és hosszan csúsztam a puha

Tovább →