Az első autómról eredetileg augusztusban akartam megemlékezni az akkor lejáró jogosítványom kapcsán. Október 3-án kedden volt a 7. évfordulója, hogy első látásra beleszerettem, és még aznap magamévá is tettem. Végülis csak egy kicsit kacsa a cím, mert ő ugyan nem a klasszikus (2CV), de nagyon közeli rokona. Ő Dyane.

Citroën Dyane 6

Dyane pár évvel fiatalabb nálam (már nem emlékszem, hogy 1977-es vagy 1978-as), és a fent említett napon 150 000 Ft-ot kellett fizetnem az akkori gazdájának, hogy az enyém lehessen. Aztán a Kacsakönyv tanúsága szerint kapcsolatunk két és fél éve során 19 100 Km-t gurultunk együtt és mindez a benzinen és a vételáron kívül 472 888 forintomba került. A Kacsakönyvemben az első naptól kezdve folyamatosan könyveltem a(z anyagi szempontból) jelentős történéseket. A legnagyobb számok 2000 tavaszán kerültek bele, mikoris felújítás címén a vételárat sikerült újra ráköltenem. Néhány havonta mindig volt mit írnom, de Dyane-t természetesen nem a megbízhatóságáért szerettem. Jó volt ránézni, beleülni, beindítani a boxermotorját, hallani és szagolni, ahogyan pöfög, napsütésben pedig lenyitni a tetőt, és élvezni a szelet.

Citroën Dyane 6

Életem első Sziget fesztiváljára 2000. augusztus 7-én érkeztünk akkori lakhelyemről, Pécsről. Alighanem ez volt az első hosszabb utunk Dyane-nal.

Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6Citroën Dyane 6

A fenti képsorozat már közel egy éves kapcsolatnak állít emléket valahol Baranyában (elindultunk csak úgy).

Citroën Dyane 6A legemlékezetesebb és egyben legkalandosabb utunk Prágába vezetett, pontosabban Prágából hazafelé. Ugyanis a cseh fővárosban – ahová hirtelen elhatározásból (és persze Dyane segítségével) kerültünk 2001 októberében – kezdtek kritikus vékonyságúra kopni a féktárcsák. A magyar határon már csak kézifékkel tudtam megállni, és Budapestről még Pécsre is el kellett jutnunk. Ekkor vettem részt életemben először közúti ellenőrzésen. Fülsértő nyikorgással nagy nehezen sikerült megállnunk a rendőr előtt, aki miközben nézegette az iratokat, kérdezte, hogy Budapestről jövünk? Mondom neki, hogy Prágából. Kikerekedett szemekkel, döbbenten kérdezte: ezzel az autóval? Aztán a válaszra nem is várva, azonnal visszaadta a papírokat, és jó utat kívánt.

Remélem, gurulsz még – jó utat Dyane!

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

6 hozzászólás ehhez: „Kacsa

  1. nagyon jó képek lettek. gratu. mondjuk azt, hogy hogy sikerült kilavíroznod a zöldbe és onnan vissza az utakra, igazából belegondolni sem merek. viszont ahogy látom kifejezetten jól érezte magát mint fotómodell.

  2. Ezzel Prágát megcsinálni tényleg csak hirtelen felindulásból lehet :D, félek, hogy sosem lesz ilyen hepiautóm.

  3. Bálint: köszi (egyébként nem volt semmi félelmetes lavírozás – egyszerűen ment) :)

    Sándor: nincs mitől félned, csak rajtad múlik :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s