Kacsa

Az első autómról eredetileg augusztusban akartam megemlékezni az akkor lejáró jogosítványom kapcsán. Október 3-án kedden volt a 7. évfordulója, hogy első látásra beleszerettem, és még aznap magamévá is tettem. Végülis csak egy kicsit kacsa a cím, mert ő ugyan nem a klasszikus (2CV), de nagyon közeli rokona. Ő Dyane.

Citroën Dyane 6

Dyane pár évvel fiatalabb nálam (már nem emlékszem, hogy 1977-es vagy 1978-as), és a fent említett napon 150 000 Ft-ot kellett fizetnem az akkori gazdájának, hogy az enyém lehessen. Aztán a Kacsakönyv tanúsága szerint kapcsolatunk két és fél éve során 19 100 Km-t gurultunk együtt és mindez a benzinen és a vételáron kívül 472 888 forintomba került. A Kacsakönyvemben az első naptól kezdve folyamatosan könyveltem a(z anyagi szempontból) jelentős történéseket. A legnagyobb számok 2000 tavaszán kerültek bele, mikoris felújítás címén a vételárat sikerült újra ráköltenem. Néhány havonta mindig volt mit írnom, de Dyane-t természetesen nem a megbízhatóságáért szerettem. Jó volt ránézni, beleülni, beindítani a boxermotorját, hallani és szagolni, ahogyan pöfög, napsütésben pedig lenyitni a tetőt, és élvezni a szelet.

Citroën Dyane 6

Életem első Sziget fesztiváljára 2000. augusztus 7-én érkeztünk akkori lakhelyemről, Pécsről. Alighanem ez volt az első hosszabb utunk Dyane-nal.

Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6
Citroën Dyane 6

A fenti képsorozat már közel egy éves kapcsolatnak állít emléket valahol Baranyában (elindultunk csak úgy).

Citroën Dyane 6

A legemlékezetesebb és egyben legkalandosabb utunk Prágába vezetett, pontosabban Prágából hazafelé. Ugyanis a cseh fővárosban – ahová hirtelen elhatározásból (és persze Dyane segítségével) kerültünk 2001 októberében – kezdtek kritikus vékonyságúra kopni a féktárcsák. A magyar határon már csak kézifékkel tudtam megállni, és Budapestről még Pécsre is el kellett jutnunk. Ekkor vettem részt életemben először közúti ellenőrzésen. Fülsértő nyikorgással nagy nehezen sikerült megállnunk a rendőr előtt, aki miközben nézegette az iratokat, kérdezte, hogy Budapestről jövünk? Mondom neki, hogy Prágából. Kikerekedett szemekkel, döbbenten kérdezte: ezzel az autóval? Aztán a válaszra nem is várva, azonnal visszaadta a papírokat, és jó utat kívánt.

Remélem, gurulsz még – jó utat Dyane!

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!


, , ,

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

6 hozzászólás a(z) “Kacsa” bejegyzéshez

  1. Zsofi avatar

    Végre nem politika :-)

  2. Bálint avatar

    nagyon jó képek lettek. gratu. mondjuk azt, hogy hogy sikerült kilavíroznod a zöldbe és onnan vissza az utakra, igazából belegondolni sem merek. viszont ahogy látom kifejezetten jól érezte magát mint fotómodell.

  3. Sándor avatar
    Sándor

    Ezzel Prágát megcsinálni tényleg csak hirtelen felindulásból lehet :D, félek, hogy sosem lesz ilyen hepiautóm.

  4. hal avatar

    Bálint: köszi (egyébként nem volt semmi félelmetes lavírozás – egyszerűen ment) :)

    Sándor: nincs mitől félned, csak rajtad múlik :)

  5. hakapeszi avatar
    hakapeszi

    vannak nagyon jo kepek!

  6. Borka avatar
    Borka

    Csatlakozom Zsofikáááához! :)

Hozzászólás a(z) Sándor bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Create a website or blog at WordPress.com

%d blogger ezt szereti: