Fél év rendszeres futás után, október közepén elkezdett fájni a jobb térdem. Még a nyáron, Christopher McDougall Futni születtünk című könyvében olvastam a természetes futási stílusról, aztán a neten is egyre többet, és elég meggyőzőnek tűntek az információk arra vonatkozóan, hogy érdemes lenne erre átállni. Hiszen elég csak kipróbálni: fuss mezítláb, és tapasztalni fogod, hogy véletlenül se a sarkadra érkezel (ahogy egy hagyományos, vastagtalpú és még vastagabb sarkú futócipőben), hanem a lábfejed első részére – így sokkal inkább az inak és izmok nyelik el a becsapódás erejét, és kevésbé az ízületek. Ennek szellemében – bő egy hónap szenvedés után – Rabi Miki ajánlása nyomán a tranzitshop.hu-ról megrendeltem az új cipőmet. (Igaz, hogy csak ritkán futok terepen, de egyrészt Miki azt írta, hogy aszfalton is meglepően jó [tényleg az], másrészt a cipő aszfaltra készült verziója [Merrell Road Glove] annyira ronda, hogy már szinte fáj ránézni [sajnos általánosan kijelenthető: ritka a szép futócipő], ráadásul ebből nem is találtam elfogadható áron a neten.)

Téli futásaim Merrell Trail Glove-ban

November 27-e óta ebben a 0 mm sarokemelkedésű, vékony talpú cipőben futok, amit azóta nagyon megszerettem. Amíg ki nem próbáltam, el nem tudtam képzelni, hogy pár mm „saroksüllyedés” és cipőtalp vékonyodás hogyan vonja maga után a természetes futási stílust. Aztán megtapasztaltam, hogy az átállás nem automatikus, eleinte oda kellett figyelnem, de nagyon hamar megszoktam, hogy ne a sarkamra érkezzek, és kis idő után már csakis így éreztem jónak, komfortosnak. Akkor érzem csak igazán, milyen sokat jelent az a néhány milliméter, mikor lányom futásra invitál hagyományos utcai cipőben: míg ebben kimondottan nehéz nem sarkazva futni, a Merrell Trail Glove-ban éppen így adja magát (a gyors átszokás után).

Azonban nem volt zökkenőmentes a váltás. Megtapasztaltam, hogy jó megfogadni a tanácsot, amit több helyen is olvastam: ajánlott apránként, fokozatosan átállni. Én gondoltam, hogy a napi 5 kilométereim elég kevesek ahhoz, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznom, de tévedtem: az első 5 km után iszonyú izomlázas lett a vádlim. Ezek után a fokozatosságot – a távolság csökkentése helyett – úgy terveztem megvalósítani, hogy eleinte csak minden másnap futok. Kettőig jutottam, majd december első hetét taknyosan töltöttem (semmi komoly, csak épp nem volt kedvem trutyival a fejemben szaladgálni), majd 8-án kezdtem újra a futást, és bő két hét után, december 23-án ezekkel a mondatokkal zártam a 2013-as futó évem:

A bal térdfájás már csak alig észrevehetően jelentkezett (hurrá!), viszont a jobb lábfej fájdalom öt napja állandó (érdekes, hogy futás közben javul). Akkor futok legközelebb, ha teljesen elmúlt.

Ugyanis a cipőváltással együtt a térdfájásom átköltözött a bal térdembe (csak arra tudok gondolni, hogy a jobb térdfájás miatt a balt erőltettem túl), és mikor ez már majdnem elmúlt, jött hozzá a jobb lábfejem fájdalma, ami ráadásul állandósult. 2014-ben január 2-án kezdtem ismét újra (indokolt az újrakezdés megfogalmazás, 1-2 hét kihagyás hihetetlen sokat jelent):

Kicsit olajozatlanul ment, éreztem a tíz nap kihagyást, de betartva a fogadalmam, megvártam, amíg elmúlik a fájás a jobb lábfejemből, így ma végre egy szenvedésmentes futással kezdhettem az új évet. Soha rosszabbat!

Aztán egy hét után ismét abbahagytam két hétre – megvártam, amíg a legkisebb fájdalom is eltűnik, majd a biztonság kedvéért még aludtam rá pár napot, és január 24-én indultam futásnak újra. 27-én, 3,11 km után ezt írtam:

-10 fok is kipipálva. A végére kicsit lilák lettek a lábujjaim, de a lényeg, hogy fájdalommentes, élvezetes futás volt. Apránként próbálok visszaszokni a napi 5 km-re tavaszig. Egyelőre – már csak a hideg miatt is – 2-3 naponta 3-4 km is bőven elég.

És ez úgy tűnik, hogy bevált. A kevesebb ezúttal is többnek bizonyult: decemberben, januárban és februárban három hónap alatt futottam 100 km-t – annyit, mint októberben és novemberben egy-egy hónap alatt, de január 24-e óta fájdalommentesen, az élvezetre és nem a mennyiségre koncentrálva.

Február közepét kihagytam takonykór miatt, a -10 fok nem ártott meg, de a jó idővel együtt jött a nátha is, és bő két hétre velem maradt – ezzel búcsúztattam a telet, keretet adva neki a két megfázással. A Merrell Trail Glove-nak amúgy – ahogy az már az eddigiekből is kiderülhetett – nem csak a talpa vékony, így télen hideg van benne, de rövid távokra (5 km-ig) még éppen jó.

Január 30.: Először tapostam havat futócipőben.

Február 3.: Egyfelől kár volt az erdő felé menni, mert a fagyott talajon többnyire csak tipegni lehetett; másfelől mégiscsak megérte, mert a fák mögött felkelő Nap látványa megunhatatlanul gyönyörű!

Február 7.: Idei legélvezetesebb futásom, a végén száguldottam, mint egy nyúl – és láttam egy mókust a ködben, amint átugrált felettem a villanyvezetékről egy fára.

Téli tekeréseim

Ez az első tél, amikor használom a bringát. Korábban nagyjából október közepén leraktam fél évre pihenni a garázsba. A futásnak is köszönhetem, hogy megtapasztaltam: nem kell félni a hidegtől (sem). Persze könnyű „keménykednem”, 3 kilométerre van az otthonomtól a munkahelyem, ez a távolság kevés a fagyási sérülésekhez. De sok kicsi sokra megy, túl azon, hogy évezem, januártól már mérem is, az év első két hónapjában 107 km-t kerekeztem.

Futni, biciklizni még télen is csodás, de tavasszal és ősszel a legjobb, amikor nincs se túl hideg, se túl meleg hozzá. Jó, hogy itt a tavasz!

4 hozzászólás ehhez: „Áttérés a természetes futási stílusra – téli futásaim és tekeréseim

  1. Ezen a téli futástól jött térdfájáson sajnos már én is átestem, de nekem kezelésre is kellett járnom vele annyira fájt már. Egyébként magamnak köszönhettem, mert csak úgy elindultam futni a mínuszba, nem kellett volna :). Ami segít, hogy ez többet ne történjen meg: mozgás előtt 20 perccel a lábakat alaposan bekenni richtofit (vagy egyéb) bemelegítő krémmel, nem árt paprika, vagy valami chili krémet is hozzáadni, hogy valóban rendesen bemelegedjenek az izmok. Mozgás után pedig lenyújtani rendesen az izmokat! Ezek betartásával remélhetőleg el fogják kerülni a térded a fájdalmak.

    1. Nekem nem úgy tűnik, hogy a téltől (hidegtől) voltak a fájdalmaim, hiszen már október közepén kezdődött, és másfél hónapja nincsenek. Guggolással és nyújtással szoktam melegíteni futás előtt (utóbbit futás után is csinálom).

  2. Üdv! Örömmel vettem a beszámolódat. Most fogok belekezdeni a mezitlábas futás elsajátításába. Kezdetben én is egy Merrell Trail Glove cipőt használok. Mivel sokat olvasok erről a futásstílusról nem szeretnék beleesni abba a csapdába amit majdnem mindenki elkövet. A fokozatosság nagyon fontos. Legalábbis az eddigiekből ez derűlt ki. Keresem a helyes edzéstervet amivel el tudok indulni. Mivel inmár öt éve futok (kipróbáltam már az ultra futást is) ez lesz a legnehezebb számora. Az edzesonline.hu oldalon van egy edzésterv “az első 5 kilométerem”. Annak idején ezzel kezdtem a futást. Most úgy gondolom ez az edzésterv hat hét alatt fel tud készíteni, hogy 5 kilométert minden gond nélkül le tudjak futni ebben a stílusban. A dilemmám az, hogy az áttérés ideje alatt használjak e hagyományos futócipőt vagy azt teljesen elhagyva csak ezzel foglalkozzam. Májusban van egy félmaraton verseny akkor biztosan felveszem még a régi cipőt de azt leszámítva lehet, hogy hanyagolni kéne. Furcsa lesz a heti 70-80 kilométert lecserélni heti 6-8 kilométerre. Ha van még tapasztalatod szívesen olvasnám. Hát ha tudok belőle tanulni és sikerűl sérülés nélkül áttérnem erre a stílusra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s