Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak szemlélődni (összesen kb. 35 percet, ami nincs benne a futásidőben, ilyenkor szünetet nyomtam az Endomondon – amúgy egyetlen emberrel se találkoztam a 13 km-en).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás