Péntek este megrajzoltam a hétvégi futásom útvonalát, Jánoshegy 4. címmel, de a helyszínre érve sárga szalaggal lezárt erdő fogadott (Normafánál még polgárőrök is figyeltek az autóból). A múlt heti jeges szépségnek komoly ára volt: az útszélen végig ágak, gallyak feküdtek – háttérben megcsonkított fákkal, mintha bomba robbant volna. Végiggondoltam a lehetőségeket: ha már az eltervezett útvonalamon nem futhatok, aszfalton meg nem akarok (ahogy a „sárkarmok” az aszfalthoz érnek, kicsit olyan érzés, mintha apró tapadókorongok lennének a cipőmön), akkor inkább elmegyek a vérhalom téri futópálya gumiszőnyegét szaggatni (27-szer kerültem meg a teret a szemerkélő esőben). A végén a pingpong asztaloknál nyújtottam, és itt remek fotótémát találtam.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás