Már a nyitókép fényei magukkal ragadnak – nyújtás közben a napkelte színeiben gyönyörködöm: kékek, lilák, rózsaszínek és narancssárgák mesés kavalkádja világít rám. Az első kilométer után nyílt terepre érek, csak néhány fa áll a magas fűvel borított színpadon. Fúj a szél, felhős az ég, egyedül vagyunk ebben a megragadhatatlanul misztikus atmoszférában. Szó szerint beleborzongok az élménybe. Kis kitérő után visszatérek, de már nem ugyanaz fogad, ahogy már én sem vagyok ugyanaz, mint amikor előzőleg itt jártam.

2015-11-14-42681

2015-11-14-42682

2015-11-14-42685

2015-11-14-42686

2015-11-14-42687

2015-11-14-42688

2015-11-14-42689

Az idei ősz „elvirágzott”: rozsdásodnak a narancsok és a vörösek, a fák egyre „átlátszóbbak”, ágaik egyre csupaszabbak. De még ennek a szirmait hullató, rozsdásodó ősznek is mennyei az illata! Az őzek is átöltöztek, de szürkésbarna téli bundájukban pont olyan vidáman villogtatják fehér foltos hátsójukat mint eddig – és ezen én pont olyan jól szórakozom, mint eddig.

2015-11-14-42691

2015-11-14-42694

2015-11-14-42696

2015-11-14-42698

Elfogy az út, csak a telefonomon látom, hogy jó irányba megyek – egyre nehezebben. Mindig figyelek, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyjam magam után, de akaratlanul is letörök egy kis ágat. Eszembe jut, amikor évekkel ezelőtt rászóltam a bokor leveleit önfeledt vidámságban tépkedő pici lányomra, hogy ne tegye ezt, hiszen valószínű ő se szeretné, ha valaki a haját tépné, és amit csinál, az lehet, hogy a bokornak fáj. Most pedig arra gondolok, hogy mekkora marhaságot mondtam neki. A lányom által megcsonkított bokornak pont ugyanannyira mindegy, hány levele van, mint amennyire az én kis letört ágamnak, hogy le van-e törve. Ahogyan nekem is teljesen mindegy lenne, hogy van-e lábam, amivel futhatok, ha abban az örökös, „megvilágosult” teljességben élnék, amiben a természet lényei. Aztán eltelt pár másodperc gondolkodás nélkül: úgy, hogy egyszerűen csak futottam.

2015-11-14-42699

2015-11-14-42703

2015-11-14-42704

Első hármas-csoport

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem. Az öröm, a kín és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság. A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.

Második hármas-csoport

Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelid a csontváz. Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és fázó csupasz testeddel melengetnéd. Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is. – Weöres Sándor

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s