Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A hatalom kérdése a metafizikai realizáció mentén) – ezt hallgatom útközben az autóban.

Ha vágyom rá, úgy garantáltan tévúton járok. (…) A helyes diszpozíció az uralom, és az autonóm jelenlét gyakorlása. (…) Csak ekkor lesz enyém a hatalom. (…) Ha a centralitás az enyém, akkor a hatalom az enyém; ha a centralitás nem az enyém, akkor én vagyok a hatalomé, akkor én vagyok a potenciáé, és egy mozgatott lény vagyok.

A víz mintha besűrűsödött volna: lassú, lomha hullámokkal vetődik partra. Jó hallgatni a csobbanásait, megállva ebben a hópelyhekkel takart lassúságban.

Nem emlékszem pontosan, hogy is kerültem ebbe a mesébe. Valahogy egyszercsak, ahogy a mesében lenni szokott… megjelent itt ez a hosszú, ősz szakállú jóságos arcú apó. Elfuthatnék mellette, de én ellenállhatatlan vágyat érzek a megszólítására:

– Adjon Isten!

– Adjon Isten! Hát maga, mi járatban errefelé, ahol a madár se jár?

És hömpölyögnek belőle a jóízű szavak! De nem ám csak úgy, elmondva, ami a szívét nyomja, a másikat szóhoz jutni se hagyva – ahogy az a „valóságban” legtöbbször lenni szokott; hanem sokat kérdezve, a válaszokat érdeklődőn hallgatva. Miért futok? Mennyit futok? Hol futok? Miért épp erre? Jó látni, hogy nem egy elhízott városi embernek tűnök. És bár általában nem szeret emberekkel találkozni, de a magamfajtával jó beszélgetni.

Bemutatja különlegesen szép öszvérét – és én elfogulatlanul is megállapítom, hogy tényleg gyönyörű! Két hónapos korában elpusztult az anyukája, ezért nagyon kötődik az emberhez. Örömmel simogatom a nyakát, ahol nem vizes a hótól.

Mondja, hogy ilyenkor télen az ember a természettel együtt lelassul, visszahúzódik – nekem pedig jól esik hallgatni az efféle beszédet. Invitál, hogy menjek be vele a lakókocsiba, nehogy megfázzak. Nagy sajnálattal mondom, hogy sietnem kell, mert megígértem, hogy lányomat még délelőtt elhozom a tegnapi szülinapi buli helyszínéről. Megbeszéljük, hogy valamikor meglátogatom – elkérem a telefonszámát. Később jut eszembe, hogy be se mutatkoztunk egymásnak – Jóságos Apó néven mentem a „telefonkönyvembe”.

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.