Ismét Cseszneken vagyok a CSITT-en, azaz a Cinto (ejtsd: Csinto) Túravezetők Találkozóján – immár harmadszor. És itt, Cseszneken most először nincs futótársam, vagyis az egyébként megszokott magányomban indulok útnak – ezúttal is pontosan napkeltekor.

A vár „tekintete” most is jó darabig elkísér.

A virágok sokszínűsége, az őzek vidáman „pattogó” fehér fenekének látványa, az erdő változatos fényei és hangulatai, a tavasz csicsergése és meleg napsugarai…

…de legfőképpen egy érzés, hogy a lehető legjobb helyen vagyok, hogy jó emberek várnak „haza”, kikkel még ma túrázni indulok – ezen „látomások” és gondolatok emelik lelkemet.

Még nem tudom, hogy néhány óra múlva lányom leesik a lóról, és eltöri a kulcscsontját, ahogyan azt sem, hogy a következő estét a kórházban töltöm majd vele. Eszembe se jut, hogy meghatódom majd az osztálytársai által neki küldött rajzokon és üzeneteken, és hogy az egész osztály meglátogatja itthon, mikor Ági néni nálunk tartja az egyik „iskolai” órát.

Most élvezem a virágok sokszínűségét, az őzek vidáman „pattogó” fehér fenekének látványát, az erdő változatos fényeit és hangulatait, a tavasz csicsergését és meleg napsugarait – azt, hogy a lehető legjobb helyen vagyok!

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.