Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban.

Poiézisz mesteri tevékenységet jelent, és e szóval a görögök a művész munkáját jelölték meg. Poiézisz az az aktivitás, amely nem a közvetlen biológiai életre vonatkozik, hanem a létért való küzdelemben felvett célszerű magatartáson túllép. Abban, ami poiétikus, van valami többlet, és ez a többlet az, ami benne a fontos. Abban, amit a művészet tesz, nemcsak van valami idealitás, hanem éppen mintha a tevékenység értelme ez az idealitás lenne. Ezért a művészek mesteri tevékenysége nem annak megalkotása, ami az ember, hanem ami az ember fölött van, és nem annak, ami élet, hanem ami az életnél magasabb, és nem annak, ami a természet, hanem ami a természetnél több.

Eső, pára, misztikus hangulatú, elvarázsolt mesevilág – szeretem!

Pazar kilátás! Testközelben a végtelen!

Óvatosan elhajtom az esővizes ágat (még a kényes, urbanizált ficsúr üzemmódban vagyok), majd amikor elengedem, egyúttal „le is zuhanyzom”. „Sorsát senki sem kerülheti el” – idézem fel magamban mosolyogva a mondást.

Először csak a farkát látom meg, majd beazonosítom az egészet: ez egy vaddisznó… tőlem kb. 15 méternyire… agyam folytatja az adatelemzést, és kiadja a „félj” parancsot! De a négylábú nálam jobban fél, és elfut. Aztán jön egy másik. Észrevesz, megáll, néhány másodpercig szemezünk egymással… Kevés a fény, félelmem nem enged a mozdulatlanságra koncentrálni, és a Huawei P20 Pro se olyan jó, mint amilyennek hazudják – mindezek eredményeként ennyi pixelemlékem marad:

Jobbról, a sziklafalból, a párás félhomályból fénylik valami! Odakapom a fejem: csak egy sokadik emléktábla, melyek elképesztő mennyiségben csúfítják e gyönyörű vidéket. Gondolatban én is készítek párat:

Halasi Zsolt, Futográfus, Ki Első Ezen A Néven, e helyütt…
…törölte meg izzadt homlokát.
…fújta ki orrát, majd lélekzett jólesőn a friss levegőből.
…végezte dolgát, majd megkönnyebbülve folytatta útját.

(Csak azért nem gravíroztatom máris, hogy maradjon hely másoknak.)

Fények játéka: bele a sötétbe…

…sötét és világos találkozásába.

Őzek! Közel! Látod őket?

Én láttam! Mert ott voltam… benne a zöld párában, megmerítkezve a természetben – hogy ismét több legyek általa.

Az autóhoz érve, a 8 fokban átfagyva, az eső áztatta ruháimból félmeztelenre vetkőzve, sokadszor is felemelő számba venni a komfortzónámon túl meglelt „láthatatlan kincseket”.

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.