Év: 2019
-
#537 • 2019. 11. 09. • Pilismarót: Ördög-küllője, Fűrész-tisztás, Hoffmann vendégház, Urak hídja
A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös…
-
Átélés
Vasárnap az esős időben Lucával az emlékeim között kutattunk. Eszembe jutott, hogy van két nagy doboz, amiben életem első két évtizedéhez kapcsolódó tárgyi maradványokra lelhetünk, köztük gyerekkorom saját készítésű könyveire – jó példaként arra, hogy én bizony soha nem unatkoztam. Előkerültek napló-félék is, beleolvastunk, és én nem egyszer nem tudtam már visszaemlékezni, mi a fenét
-
Cimbi minden nap lenyűgöz
Míg nem volt kutyám, kissé értetlenkedve szemléltem a kutyások négylábú barátaikkal kapcsolatos lelkendezéseit. Beismerem: néha már szánalmasnak éreztem őket. És most tessék: majd’ minden második bejegyzésem Cimbiről szól… Múlt hétvégén meglátogattuk apukámat Pécsett. Reggel 7-kor indultunk, először Alsómocsoládra, ahol barátommal madarakat lestünk a lecsapolt tónál; amit körbe is sétáltunk, majd délután szalonnát sütöttünk. És ha
-
Cimbi, a szobakutya
Ahogy már írtam korábban is, a Gyüttment Fesztivál után elhatároztam, hogy Cimbit mindenhova magammal viszem – hacsak nincs valamilyen kizáró ok, mint például a minden hónap utolsó szombatján esedékes Háromkaptár Kertműhyely biokertész tanfolyama esetében. Október végén egy barátom házavatójáról tértünk haza kora reggel, hogy terveim szerint Cimbit itthon hagyva, én tovább guruljak Tahitótfaluba, a kertészképzőre.
-
#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)
Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra
-
#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)
Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”
-
2019 halfotói #2
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). A nyár képei: az első fotó készítésekor új otthonom környékén, Kesztölcön sétáltunk bele a naplementébe Cimbivel és Bélával, július elején; pár nappal később, szintén Kesztölcön
-
#534 • 2019. 10. 20. • Pilismarót: Disznós-hegy, Pallag-bükk, Bagó-kő, Nagy-Hábod
Ősz! Mindig elvarázsol a színeivel, illataival, hangulataival! És az őszi fák! Lenyűgöznek a nagyvonalúságukkal, ahogy a lábaim elé dobják megsárgult kabátjaikat! Semmi értelmetlen ragaszkodás, szánalmas szentimentalitás, amire már nincs szükség, hadd hulljon, lényegüljön át, legyen másfajta gyönyörűség! Nyúl meglepetééés! Két lépésnyire tőlem ugrik fel, szalad el, nem bírva tovább a rejtőzködés feszültségét – és milyen
-
2019 halfotói #1
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Az első januári fotó rendhagyó módon már szerepelt a honlapomon egy „véletlen” találkozás képemlékeként; a második két nappal később, a Bécsi úti Tesco parkolójában készült
-
#533 • 2019. 10. 13. • Pilismarót: Alsó-Ecset-hegy, Hirsch-orom, Miklós-deák völgy
Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futókalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne, ha
-
Egy border collie és egy perzsa agár találkozása képekben
Van, amikor egy fotó szimplán megörökíti, amit a szemünkkel látunk. És van, amikor olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy a később visszanézett fotók mindegyike meglepetés. Lucával jót nevettünk rajtuk – jó szórakozást Neked is!
HALASIZSOLT 