Egy hete még nem gondoltam volna, hogy a következő alkalommal két kutyával fogok futni; mindenesetre hálás vagyok az univerzumnak / abszolútumnak / Istennek, avagy önmagamnak, amiért így alakult az életem. Rose egy 4 és fél éves szuka, és egyelőre próbaidőn van nálam. Sajnos Cimbivel nincs meg az az összhang, amire Cimbinek a legjobbat akarva vágynék; de futópartnernek csodás ez a kis „róka”. Szinte soha nem fut ki a látómezőmből; és én általa – Cimbi mellett – megkétszerezett intelligens kutyafigyelemben részesülök. Pedig még csak harmadik napunkat töltjük együtt. Vicces, mikor Cimbi rendre kecsesen átugorja a letört ágakat, kidőlt fákat, dundi Rose pedig ahol csak lehet, alattuk bújik át (pedig ő is tud magasra ugrani: ügyesen kapja el a levegőben a labdát és a frizbit).
