Na, megint sántít a barátom. Egy perce még semmi baja nem volt, most meg lépésről lépésre romlik az állapota. Megint a bal első lába… már rá se lép, három lábon tipeg. Felemelem a „beteg” lábat, és elborzadva látom, hogy egy fél diónyi kitüremkedés van a pattancsán (Gábor barátomtól átvett szómódosulattal)! Majd mikor a „tumort” alig érintve egy dióhéj alakjában földre pottyan a sántaság okozója; hatalmas megkönnyebbülés csal mosolyt az arcomra. Huhh, nehéz másodpercek voltak…
Vélemény, hozzászólás?