A naptár próbálja hitetni a nyarat, de engem nem ver át. A 8 °C-os levegő, a hajnal friss illata (a trágyaszag-zónát elhagyva), és egy szarvas bőgése is egyértelművé teszik, hogy a nyárnak vége. Ez az első őszi hajnali kalandunk idén. Legkedvesebb évszakomnak csupán a színei hiányoznak még, már csak ezek tehetnék felemelőbbé a dombokon szaladó őzek, és a gerincről minket figyelő agancsos szarvasok látványát. De majd ennek is eljön az ideje – ahogy most annak, hogy elköszönjünk e tájtól, és legközelebb egy kicsit távolabb folytassuk (meghagyva a fél órán belül elérhető helyeket a jövő nyár korai napkeltéihez).
„El van ütve?” – kérdi egy riadt tekintetű nő, miközben sétánk végén az út szélén elnyúló barátom bundájából szedegetem a beleragadt koldustetveket (már vagy fél órája). Aggodalmáért puszit kap, mégpedig nyelveset.
HALASIZSOLT 
-Igen, elütötte egy óvatlan autós. Most próbálom újjá-, akarom mondani újraéleszteni, de kéne hozzá egy defibrillátor. Hozna egyet a legközelebbi benzinkútról, kérem?
:D