Szántóföldeket kerülünk körbe, messzire ellátni, hatalmas távlatokat fog át a retinám; aztán beérünk az erdőbe, és „eltűnik a végtelen, közelít a messzeség” – gyönyörű metafora ez is…
És csak most, mikor mindezt leírom, veszem észre, mennyire összecseng mindez azzal, hogy a kezemben levő új hangulatkonzerváló berendezésem (mobiltelefonom kamerája) hasonlóképp nyit e két irányba: a Google Pixel 7 Pro elődjével összevetve 4-szeres helyett 5-szörös optikai zoomra és makrófotózásra is képes.
Vélemény, hozzászólás?