A sok „egyhangú gyönyörűség” után a végére marad a „csemege”: a Diósvölgyi utca pincéi között egy patak mentén sétálva a forrás felé egy mesevilág bomlik elénk. Kár is lenne erőlködnöm szavakba önteni – képekbe se sikerül. Így volt, mese volt, tán igaz se volt, „csak” bennem volt…
Vélemény, hozzászólás?