A Piszkei lakótelep álmos nyugalmából indulunk a Vaskapu-hegyre. Gyűrűspusztán bárányok legelésznek a bárányfelhők alatt. Egy csapat kíváncsi kecske jön felénk. Tucatnyi fotót készítek róluk, mire felébrednek az eddig észrevehetetlen kutyák, és mindhárman hozzánk szaladva ugatással adják tudtunkra a nyilvánvalót: itt semmi nem a miénk. „Maci” – hívja a legbuzgóbbat egy ember a lakókocsiból. „Bocs a zavarásért” – intek a hang irányába… „Nem probléma” – feleli a valaki.
Szürreális hangulatú, emberszemnek pusztuló, amúgy természetesen épülő telkek gyönyörködtetnek az immár ragyogó napsütésre ébredő lakótelep felé közeledve. Valaki tüsszent (négyszer)… mások beszélgetnek… amaz csörömpöl… mosott ruhák és ételek illata vegyül a tavaszba. A vertikális szomszédság tevékeny tagjai gyerekkorom panel-emlékeit idézik. Múlt és jelen ismét összeér…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás