A meteorológiai előrejelzés ezúttal is pontatlan, a vízhatlan cipőm beázik, hideg van, fúj a szél, fáj a csípőízületem – a francba az egésszel!
„Harmóniában, pénzbőségben, az isteni gondviselésben bízva, hálával szívemben élek a magam teremtette világban.”
Mondom magamnak minden reggel, de úgy tűnik, önámítás az egész. Az úgynevezett valóságban emberszabású majomként tengetem lefokozott életem. Borús időhöz borongós gondolatok, leginkább csak rutinból fotózok…
Később kecskék és bárányok csalnak mosolyt az arcomra, majd egy őzzel szemezünk hosszan… Egy nyúl szalad felénk az úton, Cimbi előtt néhány méterre áll csak meg, és tér ki oldalra. Hangosan nevetek, immár korábbi mérges magamon is. Megengedve a bosszankodást, leszarom, hogy nem tudom leszarni.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás