Betonút… Már csak földút… Már derékig érő, harmatos növényekkel… Már csak vadcsapás… Már tüskés bozótos… Aztán út helyett szántóföld és erdő határa, harmatos búzával – mindegy, nedvesebbek már úgyse lehetünk. Úttalanok, utak, a térképen csak egyforma vonalak…
És van, hogy egy kalandunk utóélete emlékezetesebb, mint maga a séta: mivel kedvenc süttői borászom vasárnap nem szeret korán kelni, a vizestől megszabadulva, alsógatyában napozva várom ébredését a pincéjénél.
Leave a Reply