Az út csak a térképen létezik: mellig érő növények takarják az előttünk elterülő tájat. Cimbivel mint egy némasági fogadalmat tett, kutyabőrbe bújt emberrel, beszélgetek. Megáll, hátranéz, és tekintetével „mondja”: „Vigyázz, itt gödör van!” „Köszi, hogy szólsz! Itt jobbra kellene tartanunk!” Jobbra megy. „Nézd csak, erre könnyebben járható… vagy nem?” Erre mutatja a szerinte jót. És szinte mindig igaza van. Együtt keressük a nem létező utat. Mindezt fentről fodros felhők figyelik.
Az út lényege: összekötni valamit valamivel. Itt semmit nem köt össze semmivel semmi. Aztán néha felbukkan valami tájidegen műanyag, abszurd módon emlékeztetve rá, hogy civilizált környéken járunk.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás