Egy madár repül el fölöttem; mindig csak annyit csap a szárnyaival, hogy a kellő magasságban maradjon, aztán megpihenve siklik tovább. Emelkedő zuhanás – praktikus tanítás.
Semmi különös, nem éppen fotogén, mégis gyönyörű táj vesz körül; régen járt, elfeledettnek tűnő (néhol csak egykori) ösvényeken haladunk.
Hőtérképem pontjait összekötve múltbéli séták emlékeivel találkozom, pókként szövöm tovább útvonalhálóm…

Hozzászólás