Csak most, amikor a falevelek java már a földön hever, az elmúlás határán értékelem leginkább az ősz lenyűgöző színeit. És milyen különös, hogy ez a szépség bizonyos helyeken fokozódik! A táj látszólag nagyon hasonló, de a fák peckesebbek, a színek telítettebbek, az összhang megkapóbb, az átélés egészen más. A különbség valószínű ezúttal is az átélőben keresendő.

Hozzászólás