Mai sétánk tökéletes ellentétpárja a múltkorinak: az akkor feldúlt lelkem most békésen analizál. Persze túl szép lenne, ha egy hét alatt ekkora fejlődésről számolhatnék be; alapállásomat továbbra is a külső körülmények határozzák meg, ami ezúttal hófoltokkal tarkított, könnyen járható, fagyott terep képében manifesztálódik.
És most én taníthatok mesteremnek az előítélet-mentességről. Sétánkat keretbe foglalja egy vaddisznóval történő találkozás: az ormányos az elején és a végén is érdeklődve szalad felénk. Viszonzott nyitottságomat nagy mértékben segíti a közöttünk feszülő kerítés. Cimbi megmorogja, majd távolról figyeli. Viszonyulását valószínű meghatározza, hogy korábban egy hasonló létforma megkergette, és képtelen különbséget tenni a külsőre, szagra azonos teremtmények között. Én viszont bepróbálkozom, és kalandunk végén a vadhálón átnyúlva megvakarom a malac orrát, mire ő az oldalára borulva jelzi igényét a további kényeztetésre. Megadom neki, ami által én is egy különleges és tanulságos átéléssel gazdagodom.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás