Zengővárkonyi napkelte 2024. március kilencedikén. Éteri szépség, amiből telefonom kijelzőjére pillantva nem marad semmi. Fotózhatatlan…
Hatalmas szarvascsorda, még én is messziről érzem a szagukat, itt vonulnak tőlünk százegynéhány méternyire. Szintén fotózhatatlan (azért még mindig próbálkozom)…
Végül itt van az én emberem virágom: az illatos hunyor, a megörökíthető! Épp a Mecsekben tett rám mély benyomást rendhagyóan zöld virágával majdnem pontosan négy évvel ezelőtt (mikor még futottam). De ilyen mennyiségben korábban nem volt szerencsém hozzá, és csak most veszem a fáradtságot, hogy orromat bibéjéhez érintve megbizonyosodjak róla: nevét méltán viselve csodás illatot áraszt!
(2263 jegyzett km után leselejteztem a 2. Quechua MH500-as túracipőm, és mától a Decathlonban tegnap [leértékelve 29990 Ft-ért] vásárolt új Columbia Redmond cipőmben folytatom a sétáimat.)
HALASIZSOLT 
Hozzászólás