Kategória: Könyv

Ismét egy tartalmas olvasmány (hallgatmány) Hamvas Bélától – a hangoskönyv után írott formában is magamévá fogom tenni. Az archaikus Egyiptomból különös emlékünk maradt fenn. Huszonkét kép, amelyet ma is kártyajáték huszonkét lapjaként használnak, huszonegy darab betűvel megjelölve és megszámozva egytől huszonegyig. A huszonkét kép, a tarot, a régi egyiptomi beavatás huszonkét fokozatát jelenti. Ilyen képek

Tovább →

Ha a könyveket kiolvassuk, akkor a hangoskönyveket bizonyára kihallgatjuk, ahogyan én is a Silentiumot hetekkel ezelőtt. Élmény volt! Életrendem újítása ez: az összes kérdéseket függőben tartani. Ezek szerint a gondolkozást nem lezárni, hanem éppen minden ajtót kinyitni. A fonalakat nem csomóra kötni, hanem minden csomót felbontani. A kérdéseket nem megoldani, hanem azokat megkeresni, minél többet

Tovább →

Számomra az eddigi legnehezebben befogatható Hamvas mű, valószínű kicsit könnyebb lett volna megemésztenem olvasás útján, mint hangoskönyvként hallgatva. Viszont „kárpótolt” az addigi nehézségekért az utolsó három rész, ami ezzel kezdődik (sajnos a folytatást nem találtam meg elektronikusan, hang alapján begépelésre pedig nem vállalkozom – pedig szívesen idéznék belőle többet is): Azonosság csak egy van. Az

Tovább →

Hamvas Béla gondolatai továbbra is lenyűgöznek, bár ez volt eddig számomra a legnehezebben emészthető műve, melyet hangoskönyvként tettem magamévá. És ebben az egyébként nagyszerű Rátóti Zoltánnak is szerepe van, aki megbocsájthatatlan módon többször is rosszul hangsúlyoz, úgy, hogy ezáltal Hamvas mondandója értelmét veszti (vagy más értelmet kap), sőt néha nem is pontosan az írott szöveget

Tovább →

A metafizikai tradíció témájában alapműnek számító kötetről értelmetlen lenne bármit írni – inkább érdemes idézni belőle: Egy tradicionális civilizációban elképzelhetetlen, hogy az ember mint sajátjára formáljon jogot egy eszmére; és ha ezt mégis megteszi, a jelentéktelen fantáziálás színvonalára csökkentve megfosztja azt ezáltal minden hitelétől és érvényétől. Ha egy eszme igaz, egyaránt tartozik mindazokhoz, akik képesek

Tovább →

Az jutott eszembe, hogy ha a szépen megfogalmazott, tartalmas mondandótól be lehetne rúgni, Hamvas Béla írásait fogyasztva sokszor lennék részeg. A babérligetkönyvet már a bevezetője is kívánatossá teszi – és a továbbiak se okoznak csalódást. Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy

Tovább →

Az eddigiekhez hasonlóan ezt is Rátóti Zoltán mondta a fülembe, akinek az interpretációjába eddig nem tudtam volna belekötni, itt azonban vétett néhány apró hibát. De ezek elhalványulnak a mondanivaló fényében – lenyűgöző, hogy Hamvas Béla írásaiban mennyire átérezhető (lenyűgöző, hogy Hamvas Béla mennyire átérezte), hogy minden mindennel összefügg. Két részlet a könyvből: William Wordsworth magányos

Tovább →

Ezt is hangoskönyv formájában fogyasztottam, és nagy élvezettel ittam minden szavát. Hamvas Béla nemcsak gyönyörűen ír, de helyenként még cinikus és ironikus is, amitől még közelebb érzem magamhoz. Természetesen legszívesebben az egész könyvet idézném, de legyen most itt elég egyetlen fejezet: E könyvnek szükségképpen három részre kell oszlania. Szükségképpen azért, mert minden jó könyv három

Tovább →

Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati

Tovább →

Tavaly, november 25-én lezajlott a nagyszabású jubileumi blogtalálka, ahol örömömre megismertem Elődöt (az egyetlen érdeklődőt), akivel egy nagyon jót beszélgettünk a hangulatos Kelet Kávézóban, és aki megajándékozott 3 gigabájtnyi Hamvas Béla hangoskönyvvel. Első hallgatmányom az A tao virágai (Rátóti Zoltán előadásában), melyről képtelen vagyok írni bármit is – szívem szerint idézném az egészet, de terjedelmi (és talán

Tovább →