Címke: Inov-8 Mudclaw 300 futócipő
-

#378 • 2017. 01. 01. • Finnország: Pokka – Taatsijarvi
Az előző éjszaka sarki fényeinek nyomai már csak a fejemben (vagy ki tudja hol) vannak meg – 8:38-at mutat a telefonom, de az égbolt teljes sötétségét csak a csillagok lyuggatják, mikor elindulok. Nem sokkal van hidegebb, mint odahaza, -15 °C-os hidegben futottam már otthon is, de azért jól jön a kesztyűimbe és a cipőimbe tömött
-

#377 • 2016. 12. 26. • Orosháza: Gyopárosfürdő – Árpádhalom
„Az év végi elcsendesedés jegyében ezúttal nem viszek magammal szellemi útravalót. Szívom magamba a házkémények leheletének füstjét (nagyszüleimnél töltött téli időkre emlékeztet) és az egyszerűségében nagyszerű lapos tájat – ezt a futásomat is nagyon szerettem!” Ennyit jegyzeteltem frissen, 377. futókalandom után. Azóta eltelt három hét, és most (2017. január 16-án), mikor eljutottam a karácsonyi futográfiáim
-

#376 • 2016. 12. 18. • Budakalász: Ezüst-kevély, Kő-hegy
Útközben az autóban Villás Béla előadását hallgatom a megvilágosodásról. Villás Béla megosztó személyiség, én azért szeretem (fenntartásokkal ugyan), mert józan paraszti ésszel gondolkodva, egyszerű példákon keresztül képes egészem komoly témákra rávilágítani. Az utolsó kilométerekre végre megérkezem a jelenbe, annyira fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok gondolkodni – úgy emlékszem, korábban nem emelkedtem ilyen magasra (majd 1000
-

#375 • 2016. 12. 14. • Budakalász: kőbánya, Monalovac
Szellemi útravalóm: Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és
-

#374 • 2016. 12. 04. • Budakalász
Szellemi útravalóm: Amit kimondtam, nem az enyém többé, azé, akinek mondtam… tegyen vele, amit akar… A megjelenés a lemondás egy faja, a legtökéletesebb és visszavonhatatlan lemondás… már nem hat tovább… csak a kimondatlan… Hamvas Béla: Unicornis Meggyőződésem, hogy létezésem egyik célja, hogy érzékszerveim által gyönyöröket gyűjtsek. Isten szeme, füle, orra, nyelve, bőre vagyok. Ha most,
-

#373 • 2016. 11. 27. • Budapest – Üröm: Péterhegy
Régóta nem fotóztam ennyire keveset, mindössze 54 képpel tértem haza. Nem is jut semmi az eszembe erről a 23 nappal ezelőtti futásomról (vagy ami eszembe jut, azt nem tartom érdemesnek leírni – persze ettől még nehogy azt hidd, nem élveztem) – inkább idézek egy jó történetet Hamvastól, ez volt e futásom előtt fogyasztott szellemi útravalóm:
-

#372 • 2016. 11. 20. • Budapest: Rókahegy, Józsefhegy – Üröm
Szellemi útravalóm: A kínai tusrajznak két eleme van: az egyik a fekete vonal és folt, a másik az üres fehér tér. Amíg a rajzot európai módra, úgy néztem, hogy a fekete vonalból és foltból indultam ki és a fehér teret merő környezetnek láttam, abból semmit sem értettem. Azt hittem, hogy valamely tárgy, vagy táj, vagy
-

#371 • 2016. 11. 13. • Boda – Bükkösd (Mecsek #13)
Szellemi útravalóm: – Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az „ez se – az se – amaz se”, vagyis ez a senki és semmi,
-

#369 • 2016. 10. 23. • Pilisborosjenő: Nagy-Kevély
Szellemi útravalóm: A szellem felülről lefelé nő. (Hamvas Béla: Unicornis – Summa Philosophiae Normalis / Beszélgetések) Oda, a hegytetőre fogok felfutni, aztán végig a gerincén: Kilátás a barlangból: Mennyire leírhatatlanul csodálatos ajándék, hogy futhatok, hegyre mászhatok, érezhetem az izzasztó hűvöset, szagolhatom az őszt, hallgathatom a csendet, és hagyhatom hogy elvarázsoljon a látvány! Alább egy körpanoráma
-

#368 • 2016. 10. 15. • Pilisborosjenő – Csobánka: Kerekes-hegy
Szellemi útravalóm: Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni. (…) A fák, vagy az ég, a
-

#367 • 2016. 10. 02. • Lengyelország: Smolnik
Felébredek, felkelek, odamegyek a telefonomhoz (az ágyamnál nincs konnektor), bekapcsolom, 5:28-at mutat a kijelzője. 5:30-ra állítottam az ébresztőt, a belső órám ismét tökéletesen működött. Nem akarok futni, inkább aludnék még egy kicsit. Több mint egy hónapja nem futottam, 32 napja törött (repedt?) el a nagylábujjam, és még fáj, és dagadt. A Besszádoki Nemzeti Park közelében
