Címke: Pécs
-
#403 • 2017. 07. 07. • Pécs – Orfű (Mecsek #15)
Tegnap este érkeztem apukámhoz Pécsre, hogy most hajnalban átfussak családomhoz Orfűre, és egy napra belekóstoljak, milyen is a már hétfőn elkezdődött kézműves tábor… Mostanában „alig” fotózom (korábbi önmagamhoz viszonyítva), ennek nyilván oka a nyár is, mint a legkevésbé fotogén évszak, hamar magasra szökkenő, kemény fényeket adó napkorongjával, köd- és páramentességével, „egyhangú” zöldjeivel – de talán
-
#362 • 2016. 07. 22. • Pécs – Orfű (Mecsek #12)
Rendhagyó futás lesz a mai, a Nap már hamarosan delel, mikor elindulok a Jászai tér környékéről a Keleti pályaudvarra, hogy ott felszálljak a Pécsre tartó vonatra. Természetesen gyalog megyek az állomásra, hiszen a futás már régen összezsugorította a világot, és megtanított rá, hogy 4 kilométer egyáltalán nem nagy távolság – háromnegyed óra múlva oda is
-
#336 • 2016. 01. 24. • Pécs: Ürög, Istenkút, Kismélyvölgy, Szentkút (Mecsek #10)
Még otthon megterveztem a futó útvonalam Bakonya és Hetvehely között, csak arra nem gondoltam, hogy nem lesz mivel a starthelyre gurulnom, mivel most nem saját autóval jöttünk apukámhoz, hanem Lucával kipróbáltuk az Oszkárt. De még időben átrajzoltam az útvonalam Pécs határain belülre – a gyerekkorom óta jól ismert utcákon indulok. Arrafelé, ahonnan éjszaka hóesésben autóztunk
-
#301 • 2015. 06. 20. • Orfű – Pécs (Mecsek #07)
A Fishingre végül meg se próbáltunk bejutni, helyette jót dumáltunk és fröccsöztünk, éjjel fél négykor feküdtem le. Nyolckor gyerekzsivajra ébredtem, egy kicsit még visszaaludtam, aztán negyed tízkor barátom telefonhívása végleg kiverte az álmot a szememből. Szerencsére minden fröccsöt vízzel kísértem, így nem vagyok másnapos, és kedvem is van a futáshoz – mostantól ez lesz a
-
#300 • 2015. 06. 19. • Pécs – Orfű (Mecsek #06)
Az apropó – vagy inkább ürügy – a Fishing on Orfű, bár idén jegyem sincs, és nem is a fesztivál a lényeg, hanem a találkozások, beszélgetések, nevetések, iszogatások, a hely hangulata, és persze a futás. Akárcsak tavaly, idén is apukám pécsi lakásától indulok – de persze szokásom szerint egy kicsit más útvonalon. És akárcsak tavaly,
-
#279 • 2015. 02. 21. • Pécs (Mecsek #05)
Fél hatkor felébredtem, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ha nem aludnék vissza, futás közben láthatnám a napkeltét. A Mecsek mindig elvarázsol, neki még a munkagépek mély keréknyomait is elnézem (még jó, hisz mit is tehet róla). Utam első és utolsó negyedén patakcsobogás kísért, sokszor megálltam hallgatni, de persze főleg inkább a látvány apropóján.
-
#261 • 2014. 10. 31. • Pécs – Cserkút – Kővágószőlős (Mecsek #04)
Pécs, Mecsek: ide mindig haza térek. Utam fele aszfalton vezet – villanyoszlopokra festett turistajelzésekkel. Szűk utcácskák, aranyos hétvégi házakkal, hirtelen elfogy az aszfalt, és már az erdőben vagyok. Váratlanul tarkára festett mézeskalácsházak nőnek ki a földből. Befutok egy völgybe, ahova még a nap sugarai se érnek el – ott állok fák rengetegében, egymagam, síri csendben.
-
#237 • 2014. 08. 28. • Pécs – Kővágószőlős: Jakab-hegy (Mecsek #03)
Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak
-
#236 • 2014. 08. 26. • Pécs: Jakab-hegy (Mecsek #02)
Égertető – rengetegszer kirándultunk erre gyerekkoromban. Azt hittem, hatalmasakat túráztunk, most, hogy tervbe vettem a Mecsek meghódítását, kiderült, hogy csupán egy-két kilométerről van szó. Ismét megtapasztaltam, hogy a futás (és persze az öregedés) világösszezsugorító hatású. Most is többször megálltam fotózni – érdekes módon felfelé több jó témát találtam –, ilyenkor rengeteg szúnyog is megpihent rajtam,
-
#124 – #126 • 2013. 11. 16. – 18. • Pécs
NOVEMBER 16. Eddigi leghosszabb, és legkellemesebb futásom. Nem siettem sehova, és most először nem egy térképen előre eltervezett úton haladtam. Mentem a napkeltében amerre kedvem tartotta, hangulatos kis utcákon, régi emlékek között. (A feltúrt Éger-völgyön alaposan meglepődtem – nem tudtam körbefutni a tavat, mert nincs is tó.) NOVEMBER 17. A tegnapihoz hasonlóan nem volt előre
HALASIZSOLT 