Címke: Piliscsaba
-
200×200 km projekt • 2024. 07. 06. • Piliscsaba: Perem-hegy – Perbál – Nagykovácsi Cimbivel
Már egy órája sétálunk eseménytelenül, „képtelenül”, és mikor épp azon gondolkodom, hogy ez ma talán így is marad, vadak zörgetik az avart. Persze ez is mindennapos, ám ezúttal a zörejhez képest aprócska teremtmények látványa bontakozik elénk: felénk szaladva két rókakölyök kergeti egymást. Minket meglátva letérnek az útról, de egyikük kisvártatva visszatér, nagyjából három méternyire megközelítve
-
200×200 km projekt • 2024. 06. 01–02. • Budapest: Palotai-sziget, Népsziget + Piliscsaba: Garancs – Tinnye: Forbán Cimbivel
Szombaton a Palotai-szigeten az eső még nyilvánvalóbbá teszi az élet mohóságát: a földből feltörő zöld növényláva egyre vastagabban lepi el a talajt. Hamvas Béla szavaival: Az élet szaftja. Buzog a földből. A zöld. A Nap kinemzi a földből. A nedv. A folyadék. Tűz – víz – föld – levegő. (naplórészlet, 1966. VI. 5.) Visszafelé a
-
#572 • 2020. 07. 12. • Pilisjászfalu – Piliscsaba: Hosszúrét, Álomvölgy – Tinnye: Királyvölgy (Cimbivel)
Ismét a közelmúlt hétköznapjainak helyei köszönnek vissza: a piliscsabai Müller festékbolt (itt vettem a festékek egy részét a fürdőszoba felújításhoz) közeléből indulunk, és a pilisjászfalui Weiland Autóig (tavaly októberben políroztattam itt az autóm fényszóróit) is elfutunk. Még több pontot kötök össze a lábnyomaimmal… Álomvölgy: üres (gazos) telkek, mohás aszfaltutak, „ízlésficamos újgazdag hangulat”. Cimbi nem vesz
-
#531 • 2019. 09. 29. • Pilisszántó – Piliscsév: Bárány-hegy, Szirtes-tető – Piliscsaba
A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futókalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek, Imre
-
#526 • 2019. 09. 01. • Piliscsaba: Magdolnavölgy, Nagy-Kopasz-hegy
20 nappal e futókalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma (tavaly
-
#460 • 2018. 07. 29. • Piliscsaba: Homok-hegy, Nagy-Kopasz-hegy
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A metafizikai tradícionalitás mibenléte) – ezt hallgatom útközben az autóban. 2015-tavasz-önmagam idézem: Egy hete azt írtam, hogy nincs két egyforma hangulatú erdő – az aljnövényzet, a talaj, a domborzat, a fények, az illatok, és ezek különböző kombinációi mind-mind más érzéseket keltnek. Ma futás közben eszembe jutott, hogy legalább két
-
#454 • 2018. 06. 30. • Piliscsaba: Kálvária-hegy, Pince-földek, Kis-földek – Tinnye: Forbán
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A medúzafő), ezt hallgatom útközben az autóban. Bárcsak leírhatnám… de inkább mutatom: A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). 200×200 km projekt Futográfus archívum
-
#451 • 2018. 06. 10. • Pilisvörösvár: Zajnát-hegyek – Piliscsaba: Széna-hegy
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként ismét jót mosolygok rajta, de azért ezúttal is kapok néhány értékes gondolatot). A fenti kép fogad, aztán jobbra fordulok, és hirtelen a sötétség lesz az úr. Van ebben valami hátborzongató. Hátborzongatóan gyönyörű… Jó napot!
-
#346 • 2016. 04. 02. • Piliscsaba: Kálvária-hegy, Sóder-hegy – Pilisvörösvár: Vörös-hegy
Tyütyí-tyütyí-tütyí – már a lakásból hallom a hajnali madáréneket. A yogi szelíden figyelmeztet rá, hogy mindig az embernek magának kell megtalálnia a választ minden kérdésre. Mert csak akkor értheti meg igazán a valóságot, ha maga eszmél rá arra. Pusztán szavakkal felelni nehéz, és sohasem elegendő. Amit a tanító a magasabbrendű megismerésről mondhat, az amúgy mindig
-
#345 • 2016. 03. 27. • Piliscsaba: Hárs-hegy, Disznófő, Kis-Szénás – Pilisszentiván: Iváni-hegy
Már a nyári időszámítás szerint 5:45-kor kilépek a lépcsőházból, és mintha egy hatalmas stadionba érkeznék, ahol az előadásra várva tízezernyi ember beszélget – csak éppen a stadion a kert, a beszélgető emberek pedig csicsergő madarak. Az autóban Virág László előadását hallgatom a szexualitás mágikus aspektusairól: Ha magamhoz vonzok valakit vagy valamit – akár egy istent
-
#344 • 2016. 03. 20. • Piliscsaba: Csaba-hegy, Sós-hegy, Nádor-hegy
Miközben éppen véget ér a csillagászati tél, és elkezdődik a tavasz, a vécén ülve folytatom szellemi utazásom Kaczvinszkyval. A tökéletes megismerés fényében a yogi nem lát különbséget múlt, jelen és jövő között. Csupán a sorsot látja, a sors egészét szemléli. A sorsban pedig – függetlenül az időtől, a változásoktól – az időnek mindhárom tartománya egyképpen
-
#343 • 2016. 03. 13. • Piliscsaba: Sós-hegy – Perbál: Zajnát-tető
Szellemi útravalómat ezúttal is a zseniális Kaczvinszky szolgáltatja. A hét beavatás című könyve egyre meredekebb, egyre nehezebb követnem az utat, de próbálok nem letérni róla. Néha sikerül. Megérti a tanítvány, hogy míg az érzékelés és a gondolkozás egyképpen a kivetítéshez tartozik, és ezért együtt áll fenn vagy együtt szűnik meg a külvilággal, addig a tudás
HALASIZSOLT 